Szerencsére nem történtek olyasmi izgalmak, mint előző nap a robbanás, vagy hasonlók, csak a szokásos időtöltés. A Krisna sátornál kígyózó sorok az ételosztásért, amiért cserébe csupán némi adományt, és egy Gouranga köszöntést kértek. Mindezért cserébe egy fejedelmi húsmentes kaját kaptunk. A városban már mindenki kiismerte, hogy merre található a legkiválóbb bor, ami valójában egy szubjektív élmény kéne hogy legyen, ámbár a nagy tömeg sose csal, tehát a kevésbé hozzá értők is a legjobbakból kortyolhattak. A szerencsétlen autósok mire megtették azt az 500 méteres távot, ami Tokajon keresztül húzódik, valószínűleg az összes hajukat kitépdelték, mivel az utcák kegyetlenül megteltek a leharcolt külsejű, és a frissen érkezett fesztiválozókkal.

Szombat délutánra szinte képtelenség volt már megmozdulni. Ez köszönhető természetesen annak, hogy véget ért a hét, és akik eddig dolgoztak, de előtte már több éve rendszeresen Hegyaljáztak, azok sem akarták kihagyni, akár csak egy napra is a fesztivált. Továbbá az igen rangos fellépőknek is sokat köszönhettünk, hogy ennyien összegyűltünk. A legtöbbeket a skandináv államok képviselői vonzottak. Név szerint a finn The 69 Eyes és a svéd Katatonia zenekarok. Az előbbiek egy érdekes stílusegyveleget alkotnak, magukat Goth and Roll kategóriába sorolják, az utóbbiak inkább melankolikusabb doom- esetleg dark-metálként skatulyázott banda. Mellettük ott voltak a jól megszokott és igen kedvelt magyar nagyágyúk is. Például irdatlanul sokan mentek Tankcsapda koncira, hogy Lukácsékkal együtt skandálhassák a szinte mindenki által nagyon jól ismert dalokat, de szintén felléptek még Kowalsky-ék meg az Alvin és a mókusok is. Lovasi másik híres zenekara a Kiscsillag is sokakat érintett, akiket a Kaukázus követett majd a Tigris egy kis táncra hívva bennünket. A Café színpadon egy zseniális banda, a Tündérground teremtett óriási hangulatot a táncparketten. Aki ott volt, annak a lába nem maradt mozdulatlan… Mindenképp meg kell említeni az Amber Smith-t és a HS7-t is a Jim Beam sátorból, akik szintén már jól ismert dallamokkal érkeztek, bár ez inkább csak a fiatalabbaknak szólt, azonban hogy a picivel idősebbek se unatkozzanak, nekik a Tátrai&Szűcs latin duó, a DOORS emlékzenekar, végül a Török Ádám és a Mini zenélt.Voltak olyanok, akik nyugodtabban szándékozták eltölteni az utolsó estét az újonnan szerzett cimborákkal, nekik egy hatalmas tábortűz jelentette a legjobb programot, de találhattunk olyanokat is, akik inkább magukban szórakoztak a sátraknál, és esetenként maradék ételekkel való labdázgatással igyekezték magukat a reggelbe csempészni, sokak bánatára…

A reggel azonban mindenki számára lehangoló volt, mikor a sátorból kibukkanva az a kép tárult eléjük, hogy mindenki pakol, esetleg a szomszéd már ott sincs mellettük, csupán mindenfelé szeméthegyek…Az utolsó órákat a haza indulás előtt még egy apró borozgatás, borvásárlás előzött meg, utolsó emlékekként, de a lényeg akkor is a demoralizáló érzés volt belül, hogy megint egy évet kell várnunk a Hegyalja fesztiválig…

Rusznyák Marcell Artúr

Jónap Tamás

2008. 07. 14.