Nézzük, miként próbálják eladni az új albumot. Vágás nélkül, íme: Idestova két évtizede, hogy a Republic zenekar ugyanazon a kiéghetetlen, fáradhatatlan, önnön művészetéből, üzenetéből, őszinteségéből semmit sem vesztő módon írja dalokba újra, meg újra az Életet, a Barátságot, a Szerelmet, a Politikát.

„Magyarország olyan, mint egy udvar, ahová bárki bármit bedobhat, és ehhez még jó pofát is kell vágni... Akárki is kerül kormányra, annak meg van kötve a keze, alig-alig tud beleszólni abba, hogy mi történjen, annyira függünk másoktól. Ez rossz. Megalázó. Hogy mit szeretnék? Azt, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni akar, és aki dolgozik, az létbiztonságban éljen, ne éhezzen, legyen fedél a feje felett. Tudom, ez egy idealisztikus kép, és joggal kérdezheti bárki, hogy ezt hogyan lehet elérni. Nem tudom a választ. Én csak azt tudom, hogy most nehéz a helyzet, és szeretném, ha jó irányba mennének végre a dolgok. Sokkal beosztóbb, jobb világra lenne szükség!” ( Bódi László – Cipő )

A zenekar tagjai kötelességüknek érzik, hogy művészetükkel egyfajta értékrendet is közvetítsenek az emberek felé, felhívják figyelmüket a hétköznapi (társadalmi/gazdasági) élet szűkebb és tágabb értelemben vett árnyoldalaira, ezáltal gondolkodásra, odafigyelésre késztessenek a fejlődésbe és jobb jövőbe vetett hitük ösztönző erejének segítségével. A november 5-én megjelent vadonatúj Tiszta udvar, rendes ház című albumukon szereplő tizenkét friss szerzemény meghallgatásával válik kerek egésszé a - beszédes című - lemez mondanivalója. A Republic zenekar tagjai amellett, hogy igazi csapatként osztják meg a szöveg-és dalszerzési munkálatokat, egy emberként fogalmazzák meg mindannyiunk kimondott vagy kimondatlan vágyait, vívódásait. Hitelességüket két évtized tapasztalata, a rajongók szeretete, a szakmai siker és megbecsültség mellett az igazolja, hogy emberként, mások jövőjéért érzett felelősséggel élik mindennapjaikat, foglalják remek dalokba szövegeiket, melyek messze túlmutatnak az erkölcsileg hanyatló világ egyre inkább elértéktelenedő, mesterségesen kialakított igényein.

Eddig tartott a hír, vagyis a beszámoló a zenekarról és az új korongról. Vitathatatlan, hogy hatalmas slágerek tornyosulnak a Republic mögött, viszont nem tudtam megállni, hogy objektív cikket formáljak erről az olvasott anyagról, illetőleg az új lemezről. Az a helyzet ugyanis, hogy a slágerek a legtöbbször egy nagyon egyszerű zenei és szövegvilágú alapra épülő számok, melyek pont ennek köszönhetően válnak populárissá és népszerűvé. Viszont a legtöbbször pár szóban meg lehet fogalmazni a mondanivalójukat, ami ugyancsak alapvető emberi érték, érzelem vagy vágy az esetek többségében. A Republic esetében sincs ez másként. Fülbemászó egyszerű dalokról van szó. Cipő idézetét olvasva sem lettem okosabb, hiszen ki ne akarná, hogy jobban éljünk, hogy mindenkinek legyen munkahelye? Viszont akárhogy is nézzük, ezek mind közhelyek, s nem adnak semmivel többet önmaguknál. Nem késztetnek továbbgondolásra.

A beharangozás alapján egy elképesztően jól szóló, legalább Hobó szintű dolgot képzelnék el (kihangsúlyozom, az összehasonlítás nem bántó jellegű, szubjektív gondolaton alapszik), ezzel szemben viszont még a slágeres számokat sem kaptam meg, inkább csak egy zötyögő, nagyon egyszerű hangzásvilágú, unalmas hanganyaggal találtam szemben magam. Ez pedig nem tükrözi semmilyen mértékben mindazt, amit annyira hangoztatnak és ígérnek. Bizonyára nagyon szubjektív, és sokak által támadásnak tűnő véleményt formáltam most a Republicról és új lemezéről, de úgy gondolom, meg kellett osztanom eme vélekedést, hiszen kicsit becsapottnak érzem magam. Lehet, hogy tényleg kellett volna várni még ezzel a lemezzel… Vagy pihenni kicsit, s később csinálni egy új anyagot…

stanley

2008. 12. 01.