A 21. században a Mr. Lucky egy olyan dalciklus, mely szól a jó szerencséről, amit kiérdemeltünk, és a balszerencséről, amitől nem tudunk megszabadulni. Egészen a legelső daltól, mely a csodálatos és kínzó “Cheaters Town” az utolsó “Big, Wide Wonderful World” című dalig, Isaak egy sötét, ám gyönyörű utazásra visz minket. Egy olyan utazásra, melyet a sajátunknak érezhetünk. „Jól, vagy rosszul, de ezek a dalok valóban azt mutatják meg valamilyen módon, hogy hol tartok most az életemben.” – meséli Isaak. „Azt nem tudnám megmondani, hogy ez a pont hol is van igazán, de az biztos, hogy amikor hallgatom ezeket a dalokat, mindegyik jelentéssel bír számomra. Az az igazság, hogy nagyon sokat adtam magamból a dalokban. Ha az emberek, akik hallgatják, rám ismernek a dalokban, akkor az azt jelenti, hogy jól végzem a dolgomat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy bárki, aki már volt szerelmes, saját magára ismerhet a dalokban.”

Lenyűgöző karrierje során, egészen az 1986-os, lenyűgöző debütáló albumtól kezdve a csodálatos, legutóbbi albumig, Chris Isaak művészi módon mutatta meg a szerelem szép és csúnya oldalait, valamint más, mindennapos, az embereket érdeklő dolgokat. Akárcsak Isaak legismertebb korábbi kompozíciói, mint például a nemzetközi sikert meghozó “Wicked Game”, a “Baby Did A Bad, Bad Thing” és a “Somebody’s Crying” a Mr. Luckyn található dalokban is felfedezhető a mélyen átérzett következménye annak, ha a boldog szerelem elromlik vagy ha egy rossz kapcsolat jóra fordul. A Mr. Lucky-n a kiemelkedő dalok közé tartozik a nyitó dal, a “Cheaters Town”, az összetört szív minden fájdalmát megmutató, kínzó, mégis légies “We Let Her Down” (mely egyben az album első kislemeze is), és a “You Don’t Cry Like I Do”, mely egy perzselő dal a szerelemről és annak elvesztéséről, és amely felér Roy Orbison elvárásaihoz, aki Isaak szemében egy igazi hős, és aki negylelkűen egyengette Isaak útját.

Chris Isaak a kezdetektől fogva a nehezebb úton próbálta megtalálni a szerencséjét: mindig a tökéletes munkára törekedett, mind a színpadon, mind pedig a stúdióban., Ennek gyümölcse nagyon elismert albumok sorozata: Silvertone (1985), Chris Isaak (1986), Heart Shaped World (1989), San Francisco Day (1993), Forever Blue (1995), az inkább akusztikus Baja Sessions (1996), Speak of the Devil (1998), Always Got Tonight (2002), az ünnepi hangulatú Christmas, a Best of Chris Isaak válogatás album (2006) és most, 2009-ben a Mr. Lucky.

Az albumok felvételei és a turnék szünetében híresen éles eszét és a bálványokra jellemző testi adottságait a filmvásznon kamatoztatta. Számos filmben láthattuk, köztük Jonathan Demme Keresztanya (1998) című filmjében, szintén ebben az évben feltűnt David Lynch Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! című filmjében majd Bernardo Bertolucci Kis Buddhájában, ezt követte Demme Oscar díjas filmje, A Bárányok hallgatnak (1991) Majd Tom Hanks Nyomul a banda (1996) című filmje következett. A következő filmet 2004-ben forgatta, John Waters Szégyen és gyalázat című alkotása. A filmeken kívül, Chris Isaak szerepelt a Jó barátok Super Bowl-ról szóló epizódjában és saját zenés showműsorát is vezette 2001 és 2004 között, The Chris Isaak Show címmel, utóbbiban megcsillogtathatta tehetségét komikusként és zenészként egyaránt. Nemrég, egész pontosan 2009 februárjában indult útjára a Biography Channelen egy új, zenés riportműsor, The Chris Isaak Hour címmel.

A zenész számára a legutóbbi album nem jelent semmiféle radikális elszakadást, sőt inkább megerősíti az eddigi elkötelezettségét a zene és az életmódja iránt. „Nem igazán hiszek a nagy fordulatokban, hogy valaki megpróbálja újjá alkotni magát. Én nem mentem bele ebbe a játékba, hogy valaki olyan legyek, amit valaki más akar rám kényszeríteni. A legtöbb kedvenc előadóművészem olyan ember volt, aki tudta, hogy ki ő és ezt megmutatta a zenéjén keresztül.”

2009. 04. 03.