Hát itt vagyunk, John Digweed első mix cd-jével a tavalyi Bedrock válogatása óta, amely ez alkalommal sajnos csak egy szimpla cdként sikeredett, úgyhogy csak fele annyi időnk maradt élvezni a világ legjobb djének progresszív house játékát. Egy djnek, aki a hosszú szettekhez van hozzászokva, ez egy igazi új kihívás, hogy be tudja e mutatni saját ízlését és stílusát kevesebb, mint 80 percben. Ahogy tőle már megszokhattuk, a mix nagyon deepnek indul, az első három szám nagyon retro- elektrósra sikeredett, tele ijesztő/vadászó hangokkal, és szintetizátor effektekkel. A negyedik-ötödik szám körül a mix elkezd beindulni, és a hatos számnál beér az igazi progresszív hangzásba. Digweed cselesen beépített, pár igazi öreg klasszikust, 'Te Quiero' a 108 Grandtől és a Shakespear's Sisters' remixét a 'Black Sky'-t, ami pont a lemez közepére van beillesztve. Ez a megoldás, nosztalgikus érzést kelt, amely bebizonyítja, hogy sok öreg darabnak, még mindig megvan a helye az ilyen kaliberű mixlemezeken. Egy szó, mint száz a mix technika ugyanaz, mint amire számítottam szolid, bár a tracklistában egy kicsit csalódtam. Mindig amikor Digweed új mix cdje kerül a kezeim közé, arra számítok, hogy valami igazi különleges csemegét hallok majd, ami egyszerre izgalmas, érdekes és különleges. Ebben a mixben, nem állíthatom, hogy nincsenek igazi csemegék, de azt kell, hogy mondjam, hogy engem jobban lázba hoz, amikor Digweed a deepebb, és csavartabb oldalát mutatja be és nem a tradícionális progresszív hangzását. Az album fénypontja a 'Mooger Fooger' a Bermuda Triangletől, bár minden szám rendkívül jó minőségű olyan előadókkal, mint James Holden és Spooky.

Jónap Tamás

2002. 06. 10.