A brit ITV tehetségkutató műsorában a legkülönfélébb művészeti ágakban mérik össze tudásukat a résztvevők, tehát nemcsak zenészek, hanem például táncosok, humoristák vagy bűvészek is nevezhetnek.

Belevágott
Az 1961. június 15-én született munkanélküli Susan Boyle a helyi templomi kórusban énekel. Két éve halt meg az édesanyja, azóta a macskájával osztja meg otthonát. Most úgy érezte, meg kell ragadnia a tévéműsor kínálta lehetőséget – az április 11-i válogatójában mutatkozott be. A zsűri először azt hitte, újabb önjelölt sztárbohóccal van dolga…

Nevettetett
Amikor a fotogén alkatúnak és arcúnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető molett „kócos asszony” az aranyszínű ruhájában felsétált a színpadra, a zsűri és a közönség hitetlenkedve fogadta, szánalmasan néztek rá. Nyilván ennél abszurdabb jelenet nincs egy tehetségkutató műsorban. Nevetés tört ki, miután Simon Cowellnek, a zsűri elnökének elárulta, hogy profi énekesnő szeretne lenni.

Álmodott
Susan azonban alaposan rácáfolt az előítéletekre, csodás hanggal rendelkezik. A Victor Hugo művéből készült Nyomorultak című musical egyik dalát adta elő, az I Dreamed a Dream (Álmodtam egy álmot) címűt. Már az első sor alatt döbbenet ült a zsűritagok arcára, a közönség folyamatosan éljenezte a hölgyet, aki nem egész három perc alatt sztár lett. Az előadás végén a háromtagú zsűriből Amanda Holden és Piers Morgan állva tapsolt. Simon Cowell természetesen ülve maradt, de neki is leesett az álla. „Ez a legnagyobb meglepetés, amit a műsorban töltött három év alatt átéltem” – mondta Piers. „Mindenki ellened volt. Őszintén mondom, mindannyian cinikusak voltunk veled szemben, de az előadásod a leghangosabb ébresztő” – nyilatkozta Amanda. A hölgy szereplése világszerte hatalmas érdeklődést váltott ki, Oprah Winfrey azonnal meghívta a műsorába. Fellépése a YouTube-on április legnézettebb videója lett. „A modern társadalom az embereket a külső megjelenésük alapján ítéli meg. Nem sokat tehetsz ellene, így mennek a dolgok, az emberek ezt szokták meg. De talán most tanulnak az esetemből” – idézte Susant a The Washington Post.

Próbálkozott
1999-ben a skót Whitburn város ezer példányban kiadott egy CD-t Music for a Millennium címmel. Ezen hallható Susan is, az 1955-ös Cry Me a River című felvételt adja elő. Énekesi pályafutása mindössze eddig jutott.

Diadalmaskodik!?
Cowell szerint a verseny nem lefutott. „Vannak fellépők, akik még nem mutatkoztak be, ezért nem vennék mérget arra, hogy Boyle meg is nyeri” – mondta. A fogadóirodák nem így gondolják. A vénlány győzelmére olyan keveset fizetnek, amire brit tehetségkutató műsornál ebben a szakaszban még nem volt példa. Cowell mindenestre már most lemezszerződést ajánlott neki.

Előzmények
Susan példája nem egyedi. A Britain’s Got Talent első sorozatát egy fessnek korántsem nevezhető, negyven felé közelítő, hibás fogazatú, kövér operaénekes, Paul Potts nyerte meg, aki korábban mobiltelefonokat árult. Elmondása szerint éveken át próbálkozott, de senki sem látott benne fantáziát. Bizonyára a külseje miatt… Potts a döntőben – akárcsak a válogató során – Puccini Turandot című operájából a Nessun Dormát adta elő. A villámgyorsan elkészült One Chance című albuma Simon Cowell lemezcége, a Sony BMG alá tartozó Syco Music gondozásában 2007 nyarán jelent meg. Eladási példányszáma már négymillió felett jár.

Végkövetkeztetés
A szakemberek szerint Susan Boyle sikere végre tudatosíthatja az emberekben, hogy senkiről sem szabad első pillantásra véleményt formálni. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy bizonyos külső és belső tulajdonságok összefüggnek egymással, például ha valaki szép, akkor okos is. Az ilyen példaképek felbukkanása rendkívül fontos az értékválsággal küzdő világunkban. (Új Szó)

Puha József

2009. 04. 21.