A két elődöntőt május 12-én és 14-én, a döntőt 16-án rendezik meg Moszkvában, mivel tavaly Belgrádban egy orosz énekes, Dima Bilan diadalmaskodott. (Emlékszik még rá valaki?) Ez a seregszemle 54. évfolyama. Szerintem már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni, vagy legalábbis jelentősen átalakítani. Létjogosultsága ugyanis a nullával egyenlő.

A nagyhatalmak és a fesztivál
A vezető európai zenepiacok, a seregszemle megalapítói egy ideje már nem veszik komolyan a dalfesztivált, lasszóval fogják a résztvevőket. A befutott, tehetséges zenészek, sőt még a mesterségesen sztárrá váltak is ignorálják, nem hajlandók benevezni, mivel látják, hogy nincsenek mögötte lehetőségek. Továbbá semmi szükségük arra, hogy jól lejárassák magukat. A négy alapító ország: Anglia, Franciaország, Németország és Spanyolország – az indulóik automatikusan a döntőbe jutnak – évek óta harmadvonalbeli előadókat indít, ami a helyezéseken is megmutatkozik.

Az Eurovízió küldetése
Hiába a felhajtás, elvileg hiába ez Európa legnagyobb zenei megmérettetése, a valóságban már évekkel, évtizedekkel ezelőtt háttérbe szorult. Évtizedek óta nem adott sztárt a nagyvilágnak még Európának sem! Mindent túlélt, de közben a célját elveszítette. (Ha egyáltalán volt neki valaha.) Nincs olyan előadó, aki teljes egészében a versenynek köszönhetné világ- vagy európai hírnevét. A közvéleményben úgy él, hogy az ABBA és Celine Dion a műsor kapcsán tett szert világhírnévre, ez azonban nem fedi a valóságot. A svéd kvartett 1974-ben megnyerte ugyan a seregszemlét a Waterloo című felvétellel, és a győzelem valóban nagy löketet adott neki, csakhogy már előtte is eléggé ismert volt Európa-szerte, így minden bizonnyal nélküle is befutott volna. Hasonló mondható el a kanadai énekesnőről, aki 1988-ban Svájc képviseletében diadalmaskodott. Ekkor már felfutóban volt a tengerentúli karrierje, ráadásul nálunk jóval később, 1998-ban a Titanic című film betétdalával került be az élmezőnybe. A kilencvenes évek elejéig még jelentett valamit a győzelem, de az utóbbi időben szinte semmit sem jelent. A győztesek három napig tündökölnek, majd örökre eltűnnek a süllyesztőben – legalábbis európai szemmel nézve. Ha a versenyt kizárólag zenei szempontok alapján vizsgáljuk, magyarán: lecsupaszítjuk a körítéstől, kómában lévő csontsovány testet kapunk, amit jobb volna lekapcsolni a gépekről, és elbúcsúztatni, megadva neki a végső tiszteletet, vagy pedig vérátömlesztést kellene végrehajtani rajta. Az elmúlt években ugyan próbálkoztak életmentő műtétekkel, például már nem kötelező anyanyelven énekelni, ám a baj az alapoknál keresendő.

Nagy-Britannia eszmélése
Európa legfontosabb zenei piaca az Eurovíziós Dalfesztiválon az utóbbi években jócskán alulteljesít. Mostanra betelt a pohár, a brit zeneipar el akarja kerülni az újabb lebőgést.
A verseny brit döntőjét rendező BBC illetékesei idén sem sztárokban gondolkodtak, hanem a zeneszámra fektettek hangsúlyt, ezzel próbálnak meg helytállni. Már tavaly ősszel szerződtettek egy nagyágyút: Sir Andrew Lloyd Webber komponálta az idei eurovíziós szerzeményt, és a zeneszerző tagja volt annak a zsűrinek is, amely válogatott a jelentkezők közül. A győztest – akárcsak a múlt években – egy tehetségkutató tévéműsorban a közönség választotta ki. „Soha nem riadtam vissza a lehetetlentől, és most úgy tűnik, ez minden idők leglehetetlenebb feladata. A BBC erejével és a brit közönség támogatásával azonban megtörténhet a csoda” – nyilatkozta tavaly a fanyar humoráról ismert Webber.
A dalszöveg megírását egy amerikai tekintélyre, a világsztárok tucatjaival dolgozó Diane Warrenre bízták. „Remélem, hogy Webber zenéje és az én szövegem végre meghozza a várt sikert” – mondta Diane. Az 1988. január 24-én született londoni Jade Ewen győzött a brit döntőben, így ő énekli az It’s My Time című felvételt a moszkvai nagydöntőben. A britek tehát nem nyugodtak bele abba, hogy a jelentőségét régen elveszített, harmadvonalbeli giccsparádévá degradálódott Eurovíziós Dalfesztiválon évek óta a vert mezőnyben végeznek. Persze a verseny kiszámíthatatlansága miatt elképzelhető, hogy Webber és Warren szerzeményével sem jutnak feljebb… (Új Szó)

Puha József

2009. 05. 07.