A Ganxta Zolee és a Kartel elnevezésű rapformáció már 14 éve, azaz 1995 óta működik, ad ki lemezeket és folyamatosan koncertezik. Az utóbbi években a lendület nem hogy csökkent volna, hanem inkább növekedett, ennek megkoronázásaként ez év szeptemberében vadonatúj albummal jelentkeznek. Mivel 4 éve nem adtak ki teljes értékű és hosszúságú sorlemezt, mindenképpen izgalmasnak ígérkezik az új anyag, főleg ha hozzá vesszük, hogy a 14 éve szinte változatlan felállásban működő banda –micsoda ritkaság!- ezúttal visszakanyarodott a hardcore hip-hop gyökerekhez és egy igen agresszív hangvételű, bár a humortól sem mentes, pusztító raplemezt készített. A lemez két dal kivételével igen egységes képet mutat, így kevésbé eklektikus, mint az eddigi albumok. A két kakukktojás közül a egyik egy egyetemi bulizós himnusz, a másik pedig egy sajnálatos esemény, ifj. Ocskay Gábor –az Alba Volán és a magyar válogatott jégkorongozója- tragikus halála okán írt melankolikusabb szerzemény. Ha azonban a többi számot vesszük górcső alá, egy, a korai Cypress Hill és House of Pain lemezekre hajazó kőkemény hip-hopot kapunk. A rappelési technika ezúttal Zolinál olyan, mintha egy rossz kölyök dumálna, akinek farzsebéből kilóg a csúzli. Big Daddy ismét új dologgal rukkolt elő, úgy löki a szöveget, mintha most engedték volna ki az elmegyógyintézetből. OJ Sámson és Steve jelenléte természetesen elengedhetetlen. Ami még nagyon érdekes az új albummal kapcsolatban, hogy ezúttal három zeneszerző dolgozott az anyagon: Gajdacsi Gábor és Cséry Zoltán a Fényes Ösvényből –a Kartell kísérőzenekara-, valamint az elnyűhetetlen Pierrot.

Mivel szinte minden eddigi Kartel albumnak volt egy nagyon erős képi világa, ez most sem maradhatott el. Ezúttal a fiúk a magyar börtönök egyenruhájában feszítenek elítéltként, rácsok mögött és között. A borító Kotschy Viktor munkáját dicséri. Az új Kartel lemez kötelező anyag a rock és a rap rajongóinak egyaránt, valamint azoknak, akik szeretnek a széllel szemben…

A rögtönzött koncerten az együttes 5 számot adott elő az új albumról, ezután a közönségnek dedikáltak.) A lemezbe belehallgattunk, remek:)

Fotók: Dudás Ernő

2009. 09. 26.