1985-ben alapították a Napoleon Boulevard-.ot, a kicsit franciás hangulatú, de a Solaris zenei háttere miatt masszív, komoly zenei alapokra építkező, mégis könnyed szellemiségű együttest. Nem volta ők olyan szelídek mint ahogy páran talán emlékeznek rájuk: az akkori politika felé igencsak „beszólongató” csapat voltak.

A formáció kb 3-4 éves aktív korszaka igen termékenynek bizonyult, az egy milliós lemezeladások mellett 14 slágerlistás daluk volt, de ennek ellenére a rendszerváltáskor el is tűntek a színről. Természetesen szinte minden zenekari tag elfoglalta magát más zenekarokban vagy éppen tanított, de ezen a néven nem zenéltek egészen mostanáig. Pár tag ez idő alatt igen messzire sodródott a zenétől (vagy inkább mondjuk azt hogy egyéb irányú kirándulást tett). Legjobb példa erre Dr. Kollár Attila fuvolás – civilben, ha hiszik, ha nem: radiológus főorvos.

Milyen is volt a koncert?

Az ítéletidő miatt a rajongók érdekében volt egy kb fél órás csúszás, hogy mindenki ideérjen a 25 év szünet után. Már a kezdéskor lehetett érezni, hogy jó ötlet volt újra összehozni a bandát, mert a Syma csarnokot teljesen megtöltötték az emberek.

Az első szám elég magasra tette a mércét, mert zeneileg egy teljesen kiforrott, és száz százalékig modern bevezetést hallhattunk tőlük, elég ütős koreográfiával megspékelve. Azt kell mondjam hogy zeneileg elég egységes képet tudtak mutatni a rajongók felé az egész koncert alatt, de lehet hogy szerencsésebb lett volna ha a hangszerelés egy kicsit jobban közelít az eredeti, 89-es dalokhoz, legalább az első 3-4 számban. (Az első számhoz nem kellene nyúlni, mert zeneileg nagyon megmaradt bennem – a modernsége ellenére, vagy talán pont ezért)

A legnagyobb tombolást a természetesen a „Júlia nem akar a földön járni” hozta, ez a Boulevar „Részegen ki visz haza” száma, ha pl. a Bikini együtteshez hasonlítjuk – ez az igazán emblematikus daluk. Szívem szerint a ráadásban is ezt kértem volna a végén - újra. Szerintem a közönség is - csak az persze nem tudott beszélni a koncert közben.

Hiányoltam viszont a „Szállj velem” egy régebbi pop-osabb feldolgozását, és ha már Soláris, akkor jó lett volna néhány emblematikus számot megbolondítani egy fajta sci-fi-s, progresszív, de mégis dinamikus hangszereléssel. Az új lemezről is játszottak egy pár számot, de az új hangszerelés miatt mégis egységesnek tűnt az összes szám.

Úgy éreztem hogy bár mindenki elégedetten távozott -és biztos vagyok benne hogy ez a koncert valaminek a kiindulópontja lesz és nem a lezárása - nos ennek ellenére azt gondolom, hogy ha a közönségnek a sanzonos témák, és a pop-osabb dalok között kellene választania, akkor inkább a „Szállj velem” és a „Júlia” lenne az, ami megdobbantja a szívüket mint „Milord” - ami pl. a koncert lezárásaként hangzott el. Bár gondolom nem véletlenül, ez az együttes egyik kedvence. Mindenesetre kíváncsian várom a tavaszi koncertet, és azt hogy ott milyen dalok lesznek. Ugyanis a Napoleon Boulevard nem titkolja: ez a koncert nem csak egy megemlékezés volt. Ezzel újraindult az együttes. Koncerek, új album, új tervek.

A hang és fénytechnikára semmi panasz nem lehetett, a hangulat is teljesen rendben volt – főleg a koncert második felében. Volt azért kimondottan Solaris dal is a repertoárban a Boulevar nóták közé becsempészve, de Ullmann Zsuzsa, és Gerendás Péter is tiszteletét tette egy pár szám erejéig.

Szépen összerakott koncert volt, a fokozott érdeklődést jól jelzi, hogy a bejáratnál számtalan ember próbált a telt-házas eseményre jegyet szerezni. A hét óra helyett végül fél nyolckor kezdődő örömzenélés körülbelül este tíz óráig tartott. Utána mindenki kiásta az autóját a harminc centis hóból, vagy a buszok felé vette az irányt. ...És láthatóan boldogabban távozott mint ahogy érkezett.

További képek a galériában...

-CsL-

2010. 02. 01.