A feledékenységünket vagy az érdektelenségünket magyarázhatjuk a rohanó életünkkel, a saját problémáinkkal, a világválsággal, a mostani díjátadó- és egyéb eseménydömpinggel, meg annyi minden mással…

Pedig az idei, 52. Grammy Awards sem volt unalmas, a rendezők – az adott körülmények között – mindent megtettek a siker és a nagy nézettség érdekében. Még az utóéletről is „okosan gondoskodtak”: voltak nagy csillagok, születtek rekordok. A tíz kategóriában jelölt Beyoncé hat díjat zsebelt be – korábban énekesnő egy gála keretében még nem kapott ennyi elismerést. A nyolc nominációból négyet díjra váltó Taylor Swift is rekordot könyvelhetett el. Az 1989. december 13-án született, Pennsylvania államból származó énekesnő az eddigi legfiatalabb, aki Az év albuma kategóriában diadalmaskodott. (A 2008 novemberében kiadott Fearless című korongjával győzött.) Alanis Morissette rekordját adta át a múltnak – a kanadai énekesnő 1996-ban a 22. életévében járva érdemelte ki az elismerést a Jagged Little Pill című nagylemezével. Az egyes kategória győztesei és a fellépők esetében a Grammy Awards ugyan most is beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a dalaik, albumaik iránt megnőtt a kereslet (ez vajon meddig tart?), de ezen felül igazából semmi sem történt.

A díjátadót 25,8 millió néző kísérte figyelemmel az USA-ban. Ha azt vesszük alapul, hogy ekkora érdeklődésre hat éve nem volt példa, a szervezők akár elégedettek is lehetnek. Manapság azonban már feleannyian sem kíváncsiak rá, mint a nyolcvanas években. S ha hozzátesszük, hogy a vasárnapi amerikaifutball-bajnokság döntőjét körülbelül százmillió amerikai nézte, leszűrhetjük a konzekvenciát: a Grammy Awards újításra, frissítésre szorul. Tudják ezt az illetékesek is, csak azt nem, mit kellene tenniük… (Új Szó)

Puha József

2010. 02. 11.