A jogi vita lényege az, hogy az EMI (az új, interneten jelentkező vásárlói igények kielégítése érdekében) az albumokon szereplő számokat elkezdte számonként is árusítani, és ezt az együttes nem nézte jó szemmel.

A Pink Floyd ezt az üzleti modelt vitatta, és megkérdőjelezte, hogy a kiadónak egyáltalán joga van ahhoz, hogy ilyen döntéseket egyedül hozzon meg.

Az együttes szerint az EMI-vel még 1999-ben aláírt szerződés nem jogosítja fel a kiadót arra, hogy ’szétszedje’ az albumokat.

A per tárgyalása során az EMI ügyvédje hangsúlyozta, hogy a megállapodás a fizikai formában megjelenő albumokra vonatkozik: a CD-kre, és a bakelit lemezekre. Ugyanis a digitális formátumú zenékről az 1999-es szerződésben még nem esett szó.

A bíróság azt az ítéletet hozta, hogy jogi szempontból nem lényeges, hogy az albumok milyen formátumban kerülnek értékesítésre – magyarul a Pink Floyd albumokat kizárólag egységesen szabad értékesíteni. (Az indoklás szerint azért, mert meg kell védeni az albumoknak a művészeti egységét)

Az EMI kifizette a Pink Floyd immár 90 000 dollárra rúgó perköltségét is, de nem értett egyet a bírósági ítélettel.

-CsL-

2010. 03. 12.