Kérésére ráhelyeztek három üveg márkás vodkát, sok liternyi alkoholt, üdítőket, százszázalékos almaléből hat litert, valamint egy hatalmas tál friss és egy tál szárított gyümölcs is helyet kapott rajta gyümölcsös cukorkákkal, rágókkal kiegészítve. Az illető és kísérete magánrepülőgéppel járja a világot. Zenészről írok, egy lemezlovasról. Bizony, a lemezlovas is zenész, sőt mai zenei világunkban a legjobban fizetettek közé tartoznak!

Koncertiparban dolgozó ismerősöm szerint a felsoroltak átlagos kérések, korántsem égbekiáltóak. Igazat kell adnunk neki, hiszen nekünk is van összehasonlítási alapunk, a zenészek kívánságlistái publikusak, gyakran olvashatunk arról, hogy a környékünkön megfordulók milyen hülyeségeket kérnek a koncertszervezőktől. Ez amolyan zenészberkes hierarchia, minél nagyobb sztár(nak érzi magát), annál nagyobbak a követelései. Volt, aki átfesttette a szálloda elnöki lakosztályát, csak úgy méltóztatott elfoglalni arra a pár órára, és száztizenegy fehér törülközőt kért a legdrágábból, az első hallásra nem is létezőből. Olyan is akadt, aki a hotel szemközti épületét is át akarta festetni (ez nem jött össze), hogy ha kinéz az ablakon, a kedvenc színével szembesüljön. De nem nézett ki rajta, akkor ugyanis meglátta volna a sikítozó rajongókat, és az ilyen helyzeteket kerüli, mert az a fóbiája, hogy erőszakos halált hal: lelövik, esetleg megmérgezik. Az utóbbi miatt csak saját szakácsok főzhetnek neki. Na, ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebemben! Nem vagyok demagóg. Aki megengedheti magának, az kajáljon drága éttermekben, menjen évente világ körüli útra, vegyen hektárnyi földet a Holdon, költözzön oda, csináljon, amit akar.

A zenészek rongyrázásával sem volna bajom, ha nem akarnák bizonyos időközönként megmenteni Afrikát és a bolygónkat. Alapjában véve szép dolog volt az 1985-ös Live Aid és a 2005-ös Live 8, de nem hozott eredményt. Még a szervezésben részt vett zenészek sem titkolják, hogy az események a legminimálisabb elvárásokat sem teljesítették. Az összegyűlt pénzből, a probléma nagyságából kiindulva, szinte semmire sem futotta. A másik célt, a fejlett országokra való nyomásgyakorlást ne is említsük meg. Aztán ott voltak a szóban forgó koncertek mintájára 2007-ben rendezett, Live Earth-re keresztelt, számomra máig érthetetlen gigafellépések, amelyek a globális felmelegedésre, a klímaváltozásra hívták fel a nem tudom, kicsoda figyelmét, s ezek abszurd módon tovább mérgezték a földet. A fellépők repülgettek a magángépükön, kiáltottak néhány hangzatos mondatot, amire a publikum örömujjongásban tört ki, aztán hazarepültek, és azóta is folytatják pazarló életvitelüket, ahogy korábban. Isszák a méregdrága pezsgőt, amiért nekünk, átlagembereknek hónapokat kellene dolgoznunk, az afrikaiak jelentős része pedig továbbra sem jut hozzá napi egy pohár tiszta vízhez sem. Szóval, nem szép, amikor egyesek a szegénységből profitálnak, mert ha valóban komolyan gondolnák, akkor lemondanának röhejes kívánságaikról, és a rá fordított pénzt a rászorulóknak adnák. Nem is kellene Afrikáig menniük.

Puha József

2010. 06. 17.