Most bizonyára sokan csóválják a fejüket, azt gondolják, lökött ez a fickó, és bogaras. Pedig nem, csupán ehhez az egyhez ragaszkodom. De mivel a világ gyorsan változik, s remélhetőleg legalább ötven év még előttem van, lehet, módosul a forgatókönyv.

Néhány napja rátaláltam az interneten egy brit cégre, amely engem célzott meg – akinek élete része a zene –, és végső nyughelyet kínál. „Nem volna szép, ha az életed lemeze az idők végezetéig foroghatna? A hamvaidból vinillemezt készítünk, amit szeretteid generációkon át őrizhetnek kegyelettel. Rád kerülhet a személyes üzeneted, végakaratod, néhány kedvenc dalod, vagy arra is lehetőség van, hogy csak a hamvaid sercegése szóljon” – olvasható az And Vinyly honlapján. A cég azt írja, csupán látszólag kezeli könnyedén a témát, a valóságban a lehető legnagyobb tisztelettel végzi a szolgáltatásait. Hamvaimból akár harminc vinillemez is készíthető, az alapár darabonként 2000 font. A lemezen hallható szöveget vagy zenét (sajátot) én szolgáltatnám, oldalanként tizenkét percet, felárért többet. Lehetőségem van arra, hogy különböző stílusú zenét vásároljak magamra, dalonként 250 fontért. Rendelhetek személyre szabott felvételeket is a céggel szerződésben álló zenészektől, beleszólhatok a stílusukba, szövegükbe is. A borítón a nevemet, valamint a születési és halálozási dátumomat tüntetik fel, de 3500 fontért kérhetek rá eredeti portrét a festőjüktől, fotó alapján, esetleg már most modellt ülhetek – az utóbbi óránként plusz 300 fontba kerül. Ha nem tudnék dönteni a hagyományos temetés és a lemezgyártás között, ez is, az is kivitelezhető, készítenek lemezt az egyes szerveimből is – az ár azonban ugyanannyi, mint a teljes test esetében. Az is megoldható, további 1000 fontért, hogy komoly lemezboltokba jussak el a világ bármely részébe. Raknának rám Rolling Stonest, a szőke cicababa megvenne, nem, ez képzavar. Raknának rám dalokat kigyúrt testű rapperektől, a bombázó megvenne, s bekerülnék a hálószobájába. 10 000 fontért a cég emberei megszervezik a búcsúztatásomat is, ahol lejátsszák a lemezemet.

Egy ideje azon gondolkodom, milyen dalokat kérnék magamra. Az biztos, hogy a Locomotiv GT slágere, a Mindenki másképp csinálja felkerülne rám. Meg további LGT-dalok, legalább öt-hat. Aztán Zorán, egy kis Katona Klári, a közelmúltból a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Heaven Street Seven, Ákos, Sub Bass Monster, napjainkból a Kowalsky meg a Vega, a Kaukázus, Caramel, Bartók Eszter repertoárjából ez, az. És folytathatnám a sort. Arról nem írnak, hogy kilóim számának emelkedésével a lemezeim száma is emelkedik-e, mert ha igen, már most hízókúrába kezdek… (Új Szó – Szalon)

Puha József

2010. 11. 20. 14:11