Már csak azért is lehet haragudni rá, mert a szigetországban évekre tönkretett egy hagyományt. Mint nálunk a bejgli, a briteknél úgy tartozik hozzá a karácsonyhoz a listavezető sláger, óriási presztízs az ünnepeket a rangsor csúcsán tölteni. Éves szinten a karácsony előtti napokban hárul a legnagyobb figyelem a listavezető-esélyesekre, az összesítés születésére, és persze jócskán megugrik a forgalom.

Korábban már októberben ment a találgatás arról, kik az első hely esélyesei. Aztán jött a The X Factor, s már októberben tudtuk, ki fog vezetni: a december közepén véget érő verseny győztese. Egyeseknek viszont nagyon nem tetszett, hogy megszűnt a harc az első helyért. Először tavalyelőtt indult társadalmi összefogás, de nem sikerült megakadályozni a műsor győztesének karácsonyi trónszerzését.

Két hétköznapi ember, Jon és Tracy Morter (nevüket örökre megjegyeztem) tavaly a Rage Against the Machine karácsonyinak semmiképpen sem nevezhető, 1992-es Killing in the Name című felvételét küldte versenybe, felszólította a műsor ellentáborát, hogy minél nagyobb számban vegye meg az online zeneáruházakban, és láss csodát, a rapmetált játszó zenekar legyőzte a The X Factor hatodik sorozatának győztesét, s karácsonykor listavezető volt!

Október közepén több kezdeményezés indult útjára egyazon céllal: le kell győzni az új győztest is, akinek személyére ismét csak december közepén derül fény. Egyesek metáldalt, mások valami vicceset, és vannak, akik – minő meglepetés – örökzöld karácsonyi slágert látnának szívesen a lista élén. Sőt felmerült az is, hogy a tavalyi legyőzöttet, Joe McElderryt kellene a csúcsra emelni. A jelenlegi állás szerint a Cage Against the Machine nevű kezdeményezésnek áll a zászló. Az e mögött lévők azt akarják, hogy az 1992-ben elhunyt John Cage híres 4’33” című felvétele legyen a karácsonyi listavezető – a három tételből álló (!) szerzemény 4 perc 33 másodperc csend. Gondolom, az Olvasó most nevetésben tört ki. S ha már jókedvre derítettem Önöket, felidézem azt a történetet, amely eredetileg viccnek indult: Mike Batt elhelyezett egy üres tracket A One Minute Silence címmel az általa irányított The Planets együttes 2002-es nagylemezén, szerzőnek pedig saját magát és Johnt tüntette fel. Sírás lett a vége: a John Cage örökségét gondozó alap csak egy hatalmas, nyilvánosságra nem hozott pénzösszeg fejében állt el a pertől.

A Cage Against the Machine Facebook-oldala hemzseg a vicces bejegyzésektől. „Rendszeresen dúdolom ezt a dalt a könyvtárban.” „Annál jobban tetszik, minél többet hallgatom.” „A bulijaimon játszom a remixét.” „Ez az egyetlen dal, amit elviselnék Susan Boyle előadásában.” „Jó volna, ha Bob Geldof összehozna egy jótékonysági átdolgozást belőle, és egy rakás híres ember nem énekelne benne.”

Nálam bejön a kezdeményezés, bár nem tudom, hogy rádiósként felvállalhatom-e, mert mi lesz, ha a dalt kérik a Kívánságműsorban… (Új Szó)

Puha József

2010. 12. 01. 14:21