A két tehetségkutató egyetlen felfedezettjének, még a győzteseknek sem szabad abban a hitben élniük, hogy a műsorbeli sikerükkel a zeneiparban is gyökeret eresztettek. Ott csak a siker kulcsát kaparintották meg. A hozzá tartozó zárat nehezebb lesz megtalálniuk és kinyitniuk. Egyelőre csupán a tévénézőket, a szavazókat, főleg az eszeveszett SMS-küldő tiniket állították maguk mellé, akik között nem sok az olyan zenerajongó, aki pénzt ad „kedvence” dalaiért, és elmegy a fizetős koncertjére. A Megasztár esetében ezzel magyarázható, hogy két legyőzött a zenei életben játszi könnyedséggel utasította maga mögé a győztest. Oláh Ibolya a való világban jóval sikeresebb, mint Tóth Vera, Fekete Dávid jóval nagyobb rajongótábort verbuvált, mint Király Viktor. A tehetség önmagában édeskevés. A zeneipart sosem a tehetségek uralták, hanem a tehetséges előadóművészek. Ezzel indokolható, hogy a zenei szakemberek az X-Faktorból Király L. Norbertben sok fantáziát látnak, pedig ha az énekesi adottságokat vesszük alapul, akkor a döntős mezőny végén kullog.

A tehetségkutatók felfedezettjeinek még az első sikeres nagylemezüket követően sem szabad elhinniük, hogy sínen vannak. A neheze csak utána jön. Az ilyen műsorok valójában valóságshow-k, a szereplők többségét gyorsan megunjuk, az új sorozatok indulásával pedig őket el is felejtjük. Hatalmas ugródeszkát jelentenek, aztán sok esetben még a talajt is kihúzzák a láb alól.

A Megasztár ötödik és az X-Faktor első győztese eddig mindössze egy sikeres akadályvételt tudhat maga mögött. Az nyilvánvaló, hogy a legfontosabbat. De még több akadály hátravan ahhoz, hogy sikeres előadóvá váljanak. Olyanokká, akik nemcsak pár hónapra szerzik meg a közönség kegyeit, hanem huzamosabb ideig a könnyűzene élvonalában maradnak. Sok sikert hozzá! (Új Szó)

Puha József

2010. 12. 21. 8:29