Korábban már októberben ment a találgatás arról, kik az első hely esélyesei. Aztán jött a The X Factor, s már októberben tudtuk, ki fog vezetni: a december közepén véget érő tehetségkutató tévéműsor győztese.

Egyeseknek nem tetszett, hogy megszűnt a harc az első helyért. Először tavalyelőtt indult társadalmi összefogás, de nem sikerült megakadályozni a verseny akkori győztese, Alexandra Burke karácsonyi trónszerzését. Két átlagember, Jon és Tracy Morter tavaly a Rage Against the Machine karácsonyinak semmiképpen sem nevezhető, 1992-es Killing in the Name című felvételét küldte versenybe, felszólította a műsor ellentáborát, hogy minél nagyobb számban vegye meg az online zeneáruházakban. (Maxi CD-n nem volt forgalomban.) A kezdeményezés hatalmas kampánnyá nőtte ki magát, és a rapmetált játszó kaliforniai zenekar legyőzte a The X Factor hatodik sorozatának győztesét, Joe McElderryt, s karácsonykor listavezető volt. A következő héten aztán Joe jutott fel a csúcsra a The Climb című szerzeménnyel, de az már nem bírt nagy hírértékkel.

A tavalyi sikerből eredően idén sok kezdeményezés indult azzal a céllal, hogy ismét le kell győzni a győztest, aki – mint december 12-én kiderült – Matt Cardle. A sok bába között viszont elveszett a gyermek, így a southamptoni születésű fiatalember könnyedén elfoglalta a lista élét a Biffy Clyro skót rockegyüttes Many of Horror című tavalyi dalának átdolgozásával, amely a When We Collide címet viseli – 439 007 példány fogyott belőle a megjelenés hetében a szigetországban.

A The X Factor ellentáborának egy része az eredeti Biffy Clyro-felvételt választotta, amely a rangsor nyolcadik helyére érkezett meg. A legnagyobb siker egy Facebookon indult kampányt övezte, amelynek gyümölcseként a The Trashmen minnesotai zenekar 1963-as Surfin’ Bird című slágere a harmadik helyen nyitott. A legérdekesebb kezdeményezés a Cage Against the Machine volt. Ennek keretében egy sereg veterán és fiatal előadó, együttes – többek közt a Heaven 17, a Madness, az Orbital vagy Mr Hudson – újra rögzítette az 1992-ben elhunyt John Cage híres 4’33” című 1952-es dalát – a három tételből álló szerzemény 4 perc 33 másodperc csend, pontosabban a környezet zajai alkotják. Akárcsak az eredeti változatnál, a zenészeknek ezúttal is oda kellett ülniük a hangszereik mellé, amiket nem szólaltattak meg, a felvételben csak a természetes zaj hallható. A „stúdiómunkát” Paul Epworth producer irányította. A dalhoz remixek is készültek! A 4’33” új verziója a brit lista 21. helyét szerezte meg. A bevételeit gyerekek zeneoktatásával és zeneterápiával foglalkozó szervezetek, valamint a CALM kapja, amely az öngyilkosságra hajlamos fiatalokat karolja fel. (Új Szó)

Puha József

2010. 12. 23. 16:29