Zenei esemény kapcsán még sosem őrlődtem ennyit. Normális helyzetben most élvezni kellene a dalfesztivál gyümölcsét, azon tűnődni, melyik résztvevő CD-jét szerezzem be, a rádiók pedig frissíthetnék kínálatukat a bemutatott szerzeményekkel, slágerré érlelhetnék őket. Csakhogy a résztvevők hanghordozói – ha van nekik – legtöbb esetben csak odahaza vásárolhatók meg, az országhatárokon kívül nincs igény rájuk, a rádiók meg évek óta ignorálják a fesztivál felhozatalát. Ahogy tulajdonképpen az egész zenei szakma.

A minap kibújt a szög a zsákból. Nekem pedig kinyílt a bicska a zsebemben! Egy szervező kijelentette, hogy a fesztivál jó úton jár. Azoknak, akik a dalok miatt kritizálják, azt üzente, nem is biztos, hogy mindenáron a zenére kell helyezni a hangsúlyt. Akkor mire? – ordítottam magamban a kérdést, és meg is kaptam a választ. Az összefogásra, a kultúrák bemutatására, egymás tiszteletére. Röhej! Európának nem zenei szinten kell összefognia! Kultúrák bemutatásáról sem beszélhetünk, mert a legtöbb országot harmadvonalbeli, giccses produkció képviseli. Csak az egymás iránti tisztelet marad, a szimpátiaszavazással. Óriási a baj, ha egy dalfesztiválon a zene fokozatosan a háttérbe szorul. Megkérdezték tőle még, hogy mi kell a sikerhez. Pénz és lélegzetelállító show – mondta. Szóval nem tehetséges előadó, dalszerző, kiváló dal! Elfogadom, hogy a tehetség nem minden, azt el kell adni, s a piacon nem a tehetségek, hanem a tehetséges előadók érvényesülnek. Meg nem csak ők. Ideig-óráig bárkiből sztár lehet. Való igaz, csak pénz kell hozzá. Rengeteg pénz. A könnyűzenei pálya is egyre inkább a gazdagok kiváltsága. De az Eurovíziós Dalfesztivál szervezője nem legalizálhat ilyesmit! A zeneipar javarészt az illegális letöltések miatt haldoklik, ez közismert, s még rúgunk is bele egyet azzal, hogy nem baj, ha itt is a pénz az úr. Magyarán: már a gyermek születése előtt kiderül, hogy hivatott-e vagy sem az előadói pályára. (Forrás: Új Szó)

Puha József

2011. 05. 31. 18:31