– Az igazi rocksztár az első próbán meghal – mondja a filmcím. Ehhez képest ti valamit nagyon elszúrhattatok, hiszen idén 30 éves a Bikini.
– Igen, valószínűleg az volt a baj, hogy mi nagy i-vel írtuk az igazit, meg előbb tanultunk meg zenélni és csak utána alapítottunk együttest.

– D. Nagy Lajossal közel 30 éve nyomjátok, ez lassan gyöngylakodalom, ennyi időt a zenészek többsége még az élete párjával sem bír ki. Igaz, nálatok is volt egy búcsúbuli a kilencvenes években, sokévnyi csenddel, de aztán főnixként támadt fel a Bikini. Hogy bírjátok ki egymást, hogy lehetett a mosolyszünet után újra egy asztalhoz ülni, sőt?!
– Nem volt mosolyszünet, egész egyszerűen kimerültünk. Akkoriban évente 230 bulit nyomtunk. Ha akkor nem tartunk pihenőt, akkor biztos, hogy nem éljük túl. A töltekezés ideje megtette a hatását, ráadásul sok minden nem valósult meg abból, amit én annak idején a rendszerváltásba beleálmodtam, így téma is akadt. Lajossal egyébként kezdettől fogva jól kijöttünk egymással, mindkettőnknek mérleg a csillagképe, és betartottuk az alapvető játékszabályokat. Sose hajtunk a másik nőjére, s tiszteletben tartjuk egymás magánéletét. Lajos egyébként hihetetlenül családcentrikus, fontos számára a felesége, s nem mulasztaná el, hogy ő vigye be a gyereket az iskolába. Az ember nem is hinné egy rockerről, hogy ilyen lehet.

– Mindig is olyan zenekar voltatok, amelyik csak akkor jelentkezett új lemezzel, ha volt mondanivalója, s mind a mai napig jellemző a közérzeti dalaitokat a fanyar, ironikus szöveg.
– Ez így igaz, s azt hiszem, azért aktuálisak még mindig a régi közérzeti dalaink, mert az itt élőkről szólnak, nem egy-egy ember személyes problémájáról, hanem az átlag gondjairól. A fanyar és ironikus, védjegyünkké vált szövegekre egyébként az egykori rendszer kényszerített bennünket. A szöveg egyik értelme a politikának szólt, az igazi, sorok közüött megbúvó üzenet pedig a közönségnek. Jó példa a Fagyi című dalunk, tessék csak elolvasni a szövegét!

– Az elmúlt évtizedek során volt idő, amikor a csapból is ti folytatok, ám ha a zenei rádiók dalkínálatát figyeljük, úgy tűnik, mintha fél évtizede nem léteznétek. Holott telt ház előtt léptek fel, legújabb albumotok pár hónapja jelent meg. Nem zavar ez az ellentét?
– Bizonyos rádiók kedvelik a zenénket, de valóban, az országos rádiókban, ahol a játszott daloknak játékidőben, tempóban, akkordszámban is meg kell felelniük az előírásaiknak, nem nagyon hallani bennünket. Szerencsére ma már a világháló internetes rádiók és videómegosztók segítségével lehetőséget biztosít, hogy az ember azt hallgasson, amit akar. Meg aztán az igazi fokmérő a koncert. Országjáró turnéinkon 3000–4000, a fesztiválokon akár 10 000 néző előtt játsszunk, szigorúan élőben. A bulikra gyakran hozzák a szülők a csemetéiket, nem lennék meglepődve, ha február 18-án, a Sportarénában a zenekar születésnapja megegyezne a nézőközönség átlagéletkorával.

– Van visszajelzésed arról, hogy a mai fiataloknak mit jelentenek azok a dalaitok, amik talán még a megszületésük előtt készültek?
– Aktívan tartjuk a kapcsolatot a rajongóinkkal, előszeretettel lépünk fel olyan 300 fős klubokban is, mint Josefina, ahol mindig szakítunk időt arra, hogy elbeszélgessünk az emberekkel, de a nekem címzett e-mailekre is mindig válaszolok. Ismerem a rajongóinkat, az ő dolgaik, problémáik nem egy dalunkban visszaköszönnek. Tovább megyek, név szerint meg tudom nevezni a Sportaréna első két-három sorában álló szimpatizánsainkat. Visszatérve a kérdésre, a szülők megszerettetik a zenénket a csemetéikkel és nagyon meglepő, hogy egy gyerekben is mennyire össze tudnak állni azok a sorok, gondolatok, amiket nem csak a felnőttek, ők is képesek megkönnyezni. A minap egy négyéves lurkó ült az ölembe, és azt kérte, hadd énekelje el nekem a télapós dalt. Vártam, hogy felcsendüljön a Télapó itt van, ehelyett az egyik legnehezebb dalunkat, A világ végént adta elő, úgy, mint, aki tökéletesen érti azt.

– A közönség után beszéljünk egy kicsit a produkcióról! Mire számíthat a nagyérdemű, feltűnnek-e például korábbi zenekari tagok, ahogy azt más együttesek teszik egy-egy évfordulóhoz kötődő koncerten?
– A Bikinire ez sosem volt jellemző. Az aktuális felállás mellett lesznek kortárs zenészek és olyan muzsikusok, akikkel együtt töltöttük a kilencvenes éveket. Készülünk vonósnégyessel, bigbanddel, lesz akusztikus blokk és sok zenei meglepetést, s hosszú szólókat is tervezünk a közel háromórás koncertre.

– Melyik a nehezebb, a repertoárt összeállítani vagy 55 évesen fizikailag felkészülni egy ilyen monstre bulira?
– Egyik sem nehéz. Nem szoktunk próbálni, de erre az estre nagyon készülünk, hetente többször is levonulunk a próbaterembe. Az is tény, hogy egy ilyen jubileumnál az ember megáll, és visszahallgatja, felidézi a múltat, már csak a repertoár összeállítása miatt is, ami sok emléket előhoz. Ami a dalválasztást illeti, annak külön örülök, hogy a visszajelzések alapján a személyes kedvenceim a közönség kedvencei is. Pont a napokban kaptam egy e-mailt, amiben azt kérdezte egy rajongó, hogy ugye A világ végént és az Angyali üdvözletet bevettük a koncertprogramba? Naná!

Balajti Péter

2012. 01. 26. 19:09