Az együttes tavaly novemberben jelentette meg első stúdiólemezét Hanne címmel. Rékával, Gazóval és Tamással beszélgettünk.

Elevenítsük fel a kezdeteket!

Réka: A zenekar-alapítás ötlete Trencsík Pál fejéből pattant ki. Néhány taggal már korábban is dolgozott, tehát tudta, kikkel valósíthatja meg terveit. Folyamatosan jött létre a mostani felállás. Egyedit, sajátot akartunk alkotni. Nem feltétlenül tömegeknek szólót. Egyre többen szerették meg a zenénket, ez bátorított bennünket. Egy ideig Pál volt az együttesvezető, aztán kialakult a jelenlegi munkamegosztás, amelyben mindenkinek megvan a szerepe.

Egy nyolctagú zenekarban bizonyára viták is vannak.

Tamás: Kell egy adag empátia, ezáltal érvényesíteni tudjuk a saját akaratunkat. Mindannyian a kedvenc stílusunkból indulunk ki, így áll össze a sokszínű zenénk.

Bár a Hanne című CD sokszínű, mégis egységes.

Réka: Megfigyelhető rajta az utunk. A kezdeti dalaink jócskán eltérnek az utóbbi időkben készültektől. A Pipacs az első szerzeményünk, amit a Cékla, a Búzanéző és a Szélén követett. Időközben persze ezek is változtak. A Vízibicikli című például eredetileg tangó volt, ma már nem hasonlít régi önmagára. A CD-t nem fejeztük be, abbahagytuk, még most is alakítgatjuk a dalokat, hogy mindig tudjunk újat mutatni a koncerteken.
Gazo: A stílusunkat pszichedelikus popkatyvasznak neveztük el, de még ez sem fedi teljesen a valóságot. Van benne dzsessz, funky, népzene, folk, drum and bass, ska, diszkó…
Tamás: Nem is kell behatárolni a stílusunkat. Mindenki más megközelítésből próbálja kihozni az együttesből a maximumot, s ez a lényeg. A zenénket az idő egységesítette.
Réka: A CD az elmúlt négy-öt évünket dokumentálja. Még nem értünk révbe, ez csak egy állomás.

Hogyan készülnek a szerzeményeitek?

Réka: Baranyovics Borisz odaadta Pálnak a verseit. Én ezeket inkább rapszerű költeményeknek nevezem, egy részük Borisz Szerjozska szuflé című verseskötetében is olvasható. Eleinte ezekből dolgoztunk. Ízlelgettük, zeneileg mindenki hozzátett valamit. Borisz később már kifejezetten a zenekarnak is írt szövegeket. Mostanában pedig, ha van valakinek egy jó ötlete, akár zenei, akár prózai, előáll vele, s közösen hozzuk tető alá.
Gazo: Néhány dalunk elkészült angol nyelven, de ez csak próbálkozás. A gondolatainkat leginkább az anyanyelvünkön tudjuk megfogalmazni.
Tamás: A magyar nyelv szókincsében és dallamában is jobban illik hozzánk.

Melyik volt a Jóvilágvan eddigi legemlékezetesebb fellépése? Lehet rangsorolni?

Réka: Nyilván mindenkinek más. Nekem a Nyizsnij Novgorod-i. A Moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ keresett felvidéki magyar együttest. A határon túli magyarságot akarták bemutatni a helyi fiataloknak, és úgy gondolták, erre a zene a legalkalmasabb. Bennünket választottak, megszervezték az utunkat. A koncertjeinken a közönség soraiban tíz-tizenöt magyar ember volt, a többiek oroszok. Érdekes, mennyire élvezték a zenét, holott a szöveget nem értették.
Gazo: Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyi akadályt küzdöttünk le. Sok minden gátolta a kiutazást. A vízumot az utolsó pillanatban kaptuk meg, kis híján a vonatról is lemaradtunk.

Az orosz közönség összehasonlítható a magyarral?

Tamás: Az oroszok gyorsabban kifejezik tetszésüket, a mi szemünkkel nézve kiszámíthatatlanok. Rendkívül nyitottak, ezért mi is pillanatok alatt ellazultunk a színpadon.
Réka: Közvetlenebbek. A dal közben felálltak, tapsolni kezdtek.
Tamás: A koncert egyébként is közönségfüggő. A néző szeretete energiákat szabadít fel bennünk a színpadon, ezekből a próbateremben is merítünk. Az energia, amit kapunk, nézőszámtól független.

A CD-vel Magyarország felé is nyittok?

Réka: Mindenképpen, viszont fontos, hogy megőrizzük a felvidékiségünket. A dalainkban vannak olyan szavak, amelyeket csak nálunk használnak.
Gazo: Sokat koncertezünk Magyarországon is, főleg budapesti klubokban. Egyelőre nem tárult ki minden ajtó előttünk, de azt hiszem, jó úton járunk. (Új Szó)

Puha József

2012. 03. 17. 19:06