– Jól sikerült az album borítója. Ki találta ki?
– Köszönjük! Az alapötlet a dobosunktól, Nagy Dávidtól származik. Az ő vázlatai alapján dolgozta ki a végleges verziót Kollár Szabolcs.

– Van jelentése, egyáltalán mire gondoltatok a lemezcím kitalálása során, milyen folyamat zajlik?
– Egyrészt arra szerettünk volna utalni a címmel, hogy a Depresszióban még rengeteg szufla van, tehát, ha rajtunk múlik, akkor még nagyon sokáig tart majd ez a folyamat. Másrészt azokra a társadalmi és politikai folyamatokra hívja fel a figyelmet, amikre az albumon több dalszöveg is reflektál.

– Te melyik dalt érzed a legjobbnak?
– Egy kerek, egységes egésznek érzem a lemezt, amit érdemes egyben végighallgatni. Mivel eléggé változatos lett ez az albumunk is, ezért az aktuális hangulatomtól függ, hogy melyik dalt részesítem előnyben, de mindegyik nagyon kedves számomra.

– A weblapotok is megújult, fontosnak érzed a mostani facebook uralom alatt, hogy a saját oldalatok is naprakész legyen?
– Mindenképpen. Bár nyilván a Facebook most a legelterjedtebb internetes felület, de az online csatornáink központja, ettől függetlenül a honlapunk, mert ez a saját digitális névjegykártyánk, amit úgy formálunk, ahogy szeretnénk, és ahol úgy jelenünk meg, ahogy azt a legjobbnak érezzük.

– Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a 990 Ft-ért árusított lemez, „gagyivá” teszi a zenekart. Ti, hogy érzitek, nem értékelitek le túlzottan a munkátokat?
– Mi már pár évvel korábban is próbálkoztunk hasonlóval. 2006-ban 1490 Forintos áron lehetett beszerezni az akkor megjelent Az ébredés útján című lemezünket, és az is egy népszerű lépés volt a rajongók körében. Nem gondoljuk, hogy egy lemez értékét a rányomott árcédula határozza meg.  Ez pláne nem igaz A folyamat zajlik... esetében, amiben három évnyi munkánk van, és egy nagyon komoly költségvetésű album lett, egy szép digipack csomagolással. A CD piac hanyatlása ellenére sem volt gond a korábbi kiadványaink eladási mutatóival, amit az is jól mutat, hogy még 2014-ben is érdemes volt a kiadónknak bevállalnia egy ilyen költségvetésű kiadványt. Ez elsősorban egy baráti gesztus a rajongóink felé, és egy törekvés arra, hogy még többen kapjanak az általunk jóváhagyott minőségű hanganyaggal és borítóval teljes képet az új lemezről.  Másrészt ez egy kézzelfogható kapcsolat a hallgatóink és közöttünk. Azért sem tartjuk "gagyinak" ezt a megoldást, mert már a megjelenés napján aranylemez lett az album, miközben ingyen elérhető a Youtube-csatornánkon. A hazai körülmények között semmiből sem könnyű több ezer darabot eladni, pláne nem egy olyan termékből, ami ingyen elérhető, vagy letölthető pár másodperc alatt.   

– Milyen érzés volt Ákost megelőzni a MAHASZ listán?
– Mi nem valakihez, vagy valakikhez képest szeretnénk érvényesülni. Egyszerűen csak örülünk, hogy a megjelenés hetében ez volt a legjobban fogyó lemez a hazai piacon, amiért hálásak vagyunk mindenkinek, aki megtisztelt minket az eredeti példány beszerzésével.

– Mi volt a Depresszió életének legnagyobb dobása?
– Sok fontos állomás volt a zenekar életében, de a legfontosabb az, hogy létezünk, és sikeresen, örömmel csinálhatjuk azt, amit szeretünk.

– Mennyire szoktatok előre tervezni?
– Egyre nagyobb és komolyabb a produkciónk, ami sok munkát és tervezést igényel, tehát eléggé megfontoltan haladunk előre. 1-1 megbeszélés alkalmával fejben nagyon előre tudunk szaladni, de nagyjából másfél-két évre tudunk kiszámíthatóan előre tervezni, és ezeket a terveket igazítjuk az aktuális helyzethez. Még a zenekar alapításakor egy buliban beszélgettünk arról, hogy 2050-ig kéne csinálni a zenekart. Remélem, hogy lesz rá lehetőségünk.

– Vannak rockzenekarok az X-Faktorban, Ti pedig már voltatok „A Dalban”.  Szerinted jót tesz a műfajnak a szélesebb nyilvánosság? Jelentkeznétek újra, vagy akár egy másik hasonló zenés műsorba?
– Bár struktúrájukban hasonlóak ezek a műsorok, abban azért mégis jelentősen más a Dal, hogy az nem egy tehetségkutató műsor, valamint ott van lehetősége a saját szerzeményével, a saját előadásmódjában megjelennie egy fellépőnek, és ez volt az a szempont, ami lehetővé tette a szereplésünket. Fontosnak gondolom, hogy az a gondolat- és érzelemvilág, amit képviselünk, valamint ez a fajta előadásmód is teret kapjon a nagy nézettségű műsorokban, és minden olyan fórumon, ahol sok ember fér hozzá, ahogy azt is, hogy mindez hitelesen történjen. Rengeteg elborzasztó példát láttam már sajnos, amikor nyitottságot színlelve, Rocknak csúfolva próbáltak meg egy rossz és hiteltelen produkciót lenyomni az emberek torkán. Ugyanilyen kellemetlen tud az is lenni, amikor az ismertség és a siker reményében próbálja aprópénzre váltani valaki a hitelességét és a tehetségét. Ez egy egyszeri alkalom volt részünkről, egy extra produkció, ha úgy tetszik. Úgy érezzük, hogy kihoztunk már mindent ebből a lehetőségből, ami egy újabb élménnyel gazdagította a pályánkat. A Depresszió egy sikeresen és jól működő csapat, amit nem egy tv-s szereplésnek köszönhetünk, de ez a műsor jó lehetőség adott számunkra, hogy egy új közönséget szólíthassunk meg, vagy legalábbis alternatívát kínáljunk sokaknak. Ahogy haladunk előre az időben, egyre többen csatlakoznak hozzánk, és ennek a folyamatnak adott egy extra lökést A Dal.

– Gondolatban azért csak foglalkoztatott, hogy mi lesz ha Ti nyeritek meg ’A Dalt’. Mit jelentett volna nektek, ha a Depresszió képviselhette volna az országot?
– Attól függetlenül, hogy erős, vagy talán a legerősebb szavazótábor állt mellettünk, nem sok esélyt láttunk rá, mert az világos volt számunkra, hogy a zsűri tagjai a kedvességük és nyitottságuk ellenére sem a mi stílusunk elkötelezett rajongói. Ahol nyernünk kellett, ott nyertünk, és amit el akartunk érni, azt elértük. Természetesen, nagyon megtisztelő lett volna a hazánkat képviselni, és jó érzés lett volna mindezt a saját műfajunkkal tenni. A stílus elfogadottságának is jót tett volna, de Depresszió zenekarként ennél többet nem profitálhattunk volna ebből a kalandból.

– Sokszor kaptok hideget-meleget. Foglalkoztok a kommentelők véleményével?
– Ebben a formában is jól esik, ha elismerik a munkásságunkat, és az építő jellegű kritikát is szívesen fogadjuk, ha azzal a tisztelettel fogalmazzák meg, amit mi is megadunk a hallgatóinknak. Az ostobán fröcsögő fikázók pedig csak magukat minősítik, amikor a saját frusztrációjukat próbálják meg ráborítani a billentyűzetükre. Szerencsére ezekből viszonylag kevés akad, ráadásul ezzel is csak publicitást adnak a zenekarnak, tehát nem zaklatnak fel minket.

– Mi volt a legmeredekebb pletyka amit rólatok terjesztettek?
– Eléggé helytállónak gondolom azt a mondást, hogy "amit a hátad mögött mondanak rólad, az nem tartozik rád" :-)  Ettől függetlenül, a pletyka, az pletyka marad, ami egy ismert zenekar esetében nagyon sok rossznyelven is keresztül megy. Néha 1-1 dolog visszajut hozzánk, és jókat röhögünk rajtuk. Mivel eléggé egyenesen és nyíltan kommunikálunk az emberekkel, ezért túl sok tévhitre nem adunk okot. Inkább az szokott előfordulni, hogy valaki irigységből próbálja meg aláásni a sikereinket, de ez sem igazán jellemző.

– Hogyan tovább az év végéig?
– November 7-én nagyszabású lemezbemutató turnéra indultunk, aminek 2014-es szakaszában fellépünk Pécsett, Kecskeméten, Egerben, Miskolcon, Szombathelyen, Győrben, Debrecenben, Tatabányán, Veszprémben, Szolnokon és Szegeden. A hivatalos lemezbemutató koncertre december 20-án kerül sor a budapesti Barba Negra Music Clubban, amire a műsor, valamint a hang- és fénytechnika szempontjából is extra produkcióval készülünk. A turné különleges vendége az aranylemezes Rómeó vérzik lesz, akik előtt a Burnout nyitja majd az estéket.

2014. 11. 10. 14:03