A komponálás jóval hosszabb ideig tartott, mint az előző két albumnál. Sokkal többet kísérleteztek. A felállásban is történt változás. Kisebb tragédiaként élték meg dobosuk távozását, de aztán rátaláltak Jáger Zoltánra, akivel zeneileg és emberileg is gyorsan egy hullámhosszra kerültek. Bokor Rékával, a héttagú felvidéki, párkányi Jóvilágvan zenekar énekesnőjével beszélgettünk. Az interjú a szlovákiai Új Szó napilapban jelent meg.

Kezdjük az előző, a Štúrovszkaya című nagylemezzel. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Nehéz megfogalmazni, hogy a zenész milyen elvárásokat támaszt egy lemezzel szemben. A koncerteknél egyszerű: előttünk a közönség, mindent megteszünk azért, hogy jól érezze magát, látjuk a reakcióit. Élőben több hangszeren, gyorsabban, vadabbul adjuk elő a dalok többségét. A CD egy adott stáció lenyomata. Észnél kell lenni a tempók és az arányok belövésénél, hogy minden élethelyzetben élvezhető legyen, akkor is, ha szomorúan, vidámságra vágyva hallgatják az emberek, és akkor is, ha utazás közben.

Mik az alapvető különbségek a második és az új album között?

A másodikat pénz híján a saját próbatermünkben, a harmadikat egy profi stúdióban rögzítettük, ami nagy előrelépés. Az előző két lemez gazdagon hangszerelt, a mostanin minimalizmusra törekedtünk, és tudatosan lassítottunk. A fiatal zenész, ha ott a hangszer a kezében, meg is akarja szólaltatni. Meg kellett tanulnunk ráérezni az arányokra. Hogy mi az, aminek feltétlenül ott kell lennie, és csak az legyen ott, mert a kevesebb néha valóban több. A self-titled nyugodtabb, letisztultabb, könnyedebb, mint az előző albumok.

Ha egyszerűségre törekedtetek, akkor mi tartott ilyen sokáig?

Valóban, egyik lemezünkön sem dolgoztunk ennyit. Két dal, a Múltra folt és az Abrakadabra már a Štúrovszkaya után elkészült, ezeket egy ideje játsszuk a koncerteken. Az intenzív munka egy évig tartott. Minden egyes dalnál meg kellett találnunk azt a területet, ahol jól érzi magát. Volt olyan, amelyet negyven változatban rögzítettünk. Arra törekedtünk, hogy a lemez szövegében költői, gondolatiságában festői legyen. Azt akartuk, hogy a szavak egymásutánjának az esztétikája a zenében is tükröződjön. A dalok többségének zenéjét Trencsík Pál szerezte. Megszületik a fejében, hallja. Nehéz elérni, hogy a próbateremben a hangszereken pontosan az szólaljon meg, amit a fejében hall, ráadásul hetünknek kell realizálnunk Pál elképzeléseit. Ez babramunka, s ilyenkor repül az idő. Rengeteg hangszínt, gitártémát kipróbáltunk, sok hangszert teszteltünk. Még bendzsó is hallható a lemezen. Amíg rájöttünk arra, hogy egy téma bendzsón szólal meg a leghatásosabban, eltelt egy kis idő. A CD-t indító Renoirt egy évig folyamatosan írtuk. A fő szövegírónk, Hegyi Krisztina arra is nagy hangsúlyt helyezett, hogy a szöveg többsíkú legyen, mindenki azt az üzenetet hallja ki belőle, amire szüksége van.

Az Idő című a klipes dal a lemezről. Érdekes videó készült hozzá.

Garázsklipnek nevezném. A négyperces videó a valóságban tizenhat perces, aztán a négyszeresére gyorsítottuk fel. Az ének, a szájmozgás a megfelelő tempóban van, ugyanakkor minden, ami körülöttem történik, gyorsítva látható. Tükör előtt sokat gyakoroltam, hogy szép lassan tudjam eltátogni a szöveget.

Az fontos, hogy ti heten barátok is legyetek?

Anélkül ez nem lenne életképes. A Jóvilágvan nem piaci alapokon működő zenekar, hanem baráti társaság. A zenénknek köszönhetően is sok barátot szereztünk, a közönséggel kiváló a kapcsolatunk. A zene összeköt, együtt szórakozunk, jókat beszélgetünk. Akik megkedvelik a dalainkat, azokkal általában azonos a világnézetünk. Nem véletlenül csapódnak hozzánk.

Ma este a budapesti Barba Negra Music Clubban lesz a self-titled című lemez bemutató koncertje, ami azt sugallja, hogy az anyaországban is jó úton haladó zenekar vagytok.

Budapesten háromnegyed évente adunk egy-egy nagyobb koncertet. Most adódott ez a lehetőség, s mi rábólintottunk. Felvidéki zenekar vagyunk, s nem tartanánk itt, ha nem támogatna bennünket a szlovákiai közönség. A magyar zenének odaát van további piaca, de sosem igazodtunk az ilyen-olyan elvárásokhoz. Bármi áron nem akarunk feljebb lépni. Azok, akik eljönnek a koncertre, megtalálják magukat a dalainkban, s ennél nagyobb elismerés nem kell. A következő hónapokban szeretnénk minél több helyen, Szlovákia-szerte is fellépni. Fontosak a felvidéki gyökereink, amelyeket a szövegeinkbe is beépítünk. Például a Leopárd című dalunkban szerepel az a mondat, hogy egy 12-es Bažant majd helyrehoz…

Forrás: Új Szó

(Kápostáš Martin felvételei)

Puha József

2017. 03. 30. 16:00