A Last Blues Band időközben megszűnt, vagy csak szüneteltette a működését?

Közös megegyezéssel én váltam ki belőle, annak ellenére, hogy a frontembere voltam. A többiek aztán nevet változtattak. Kellett ez az időszak: pihentem, feltöltődtem, jobban odafigyeltem magamra. Persze közben is zenéltem, például a Históriában és Vadkerti Imre nagyzenekarában. Ez három-négy évig tartott, amiben már benne van az új együttes felkészülése is. Megkerestem az alapítótársakat, és megegyeztem velük, hogy visszaveszem a Last Blues Band nevet. Úgy érzem, mostanra értem meg zeneileg, megtaláltam a saját stílusomat, hangomat. Most tartok ott, ahol mindig is szerettem volna.

Honnan jöttek az új zenészek?

Meghívott a Frees zenekar, volt egy blokkunk, amelyben szájharmonikáztam, énekeltem. Két tagjával, Sárközi Imre billentyűssel és Domján Ádám basszusgitárossal rögtön egy hullámhosszra kerültem. Ismertettem velük az elképzeléseimet, s rábólintottak az új kihívásokra. Tóth Marian Manóval, a gitárosunkkal a Históriában zenéltem egy ideig. A dobos Szűcs Zsolt lett. Hoztam a vezérdallamot, s mindenki hozzátette a saját zenei világát. Zsoltnak adódott egy új munkája, ezért nem tudta vállalni a folytatást. Gőgh Ákos váltotta őt, aki szintén játszik a Frees zenekarban. Korábban nem akartam őt felkérni, mert további két együttesben dobol. Ő ajánlotta fel, hogy csatlakozik hozzánk.

Három zenésztársad jóval fiatalabb nálad. Nincsenek vitáitok ebből adódóan?

Hát igen, ha a fotónkat nézem, olyan, mintha Imrével az apukáik vagy a bácsikáik lennénk. Viták előfordulnak, ám az elején leszögeztük, hogy ezeket egyből megbeszéljük, oldjuk, s nem fogjuk magunk előtt görgetni, mert mamutokat elásni már nagyon nehéz. Más-más zenei közegből érkeztünk, ebből kifolyólag nem ortodox blueszenét játszunk, mint régebben, vannak benne más beütések, beköszön a rock, a jazz, a szving, egy kis funky, még a rockabilly is. Élvezzük ezt a stíluskavalkádot.

Korábban saját szerzemények adták a repertoárotok gerincét, most főleg megzenésített verseket adtok elő. Mi hozta ezt a változást?

Az interneten találtam rá Székely-Máté László győri kortársköltő verseire. Melódiát hallok bennük. Ő pedig felajánlotta megzenésítésre. Már tíz felett járunk. Továbbra is társadalomkritikusak vagyunk, csak már nem direkt módon mondjuk el a véleményünket, hanem költeményekbe ágyazva. A zenénk kiforrottabb, érettebb, nyugodtabb. Nem félünk a nyolcperces daloktól sem, mert nem akarok trendi lenni sem a zenében, sem az öltözködésben. Sokan kérdezik, hogy mire jók a hosszú szólórészek. Azért játsszuk, mert szeretjük ezeket, és így tudjuk magunkat kifejezni. Angolul sem akarok énekelni, mert mi elsősorban a magyar nyelvű közönségnek zenélünk. Szeretünk együtt próbálni, de mivel nem tudunk annyi időt rászánni, amennyit kellene, úgy oldjuk meg, hogy a dalokat sávonként rögzítjük, mindenki kap egy olyan kópiát, amelyről az ő zenéje hiányzik, s otthon tovább kísérletezgetünk vele. Havi két próbánk azért mindig van.

Az új Last Blues Band bemutatkozása pompásan sikerült, megnyertetek egy fesztivált. Mesélnél erről?

A budapesti József Attila Vers-Dal Fesztiválon lettünk fődíjasok. Nem szeretem a zenei versenyeket, de ez kiemelkedik közülük. Székely-Máté László idén a választható költők közé került az Indul című versével, amelyet mi a zászlóshajónknak tartunk. Ezt égi jelnek fogtuk fel, és beneveztünk. Kellett még két vers. Megzenésítettük gyerekkori kedvencemet, Ady Endre Őrizem a szemed című költeményét. Harmadiknak Szoó Virág szintén győri kortársköltő bokaszalag-szakadásról szóló Bokafordultával című versét választottuk. Nagy sikert arattunk velük. A szlovákiai debütálásunk a dunaszerdahelyi NFG klubban volt. Ott is azt éreztük, hogy a közönség befogadta az új zenénket. Nemrég a somorjai Mozi clubban volt remek hangulatú koncertünk. A Gútai Jazzbarátok Köre által szervezett fellépésünkre pedig elővételben elfogyott az összes belépőjegy. Már az induláskor európai viszonylatban is komolynak számító hangosításunk volt. Drága cucc, de eldöntöttük, hogy mostantól világszínvonalúak lesznek a hangszereink, a technika és a megszólalás is. De ugyanolyan fontos a hangmérnök, Gergely Csaba is, akivel a dalokat rögzítettük. Régóta ismerem, lenyűgöz a hozzáállása, a lelkesedése, a profizmusa. Az alatt az idő alatt, amíg a stúdióban dolgoztunk, a hatodik tagja volt az együttesnek.

Sínen vagy, ez látszik rajtad.

Igyekszünk minél többet kihozni ebből a felállásból. Mindannyian dolgozunk, hiszen zenélésből mifelénk – úgy tűnik – nem lehet megélni. De ha továbbra is az az lesz, ami jelenleg, hogy ebbe menekülünk bele, s itt nyugszunk meg, már akkor is megéri. A zenekar olyan, mint egy vállalkozás, mindent előre kell tervezni. Ütemtervet dolgozok ki nagyjából egy évre, hogy mikor megyünk stúdióba, mikor lépünk fel. Semmit sem bízunk a véletlenre, ugyanakkor kihasználunk minden lehetőséget, hogy népszerűsítsük a jó zenét, a verset, a magyar dalokat. A szervezést a jövőben szeretném átadni valakinek, mert sok időt, energiát igényel. Ügyelek arra is, nehogy bedaráljon a gépezet. Régóta benne vagyok már, ezért tudom, miről beszélek. Most Győrbe készülünk, ahol meglepetésvendégek is lesznek a színpadon. Fontosnak tartom ezt a koncertet, a két győri költő előtt is szeretnénk tisztelegni ezzel. Év végén visszavonulunk, új dalokat írunk. 2020 elején rögzítjük, hogy a következő évadot új szerzeményekkel kezdhessük. Örülnék, ha ez a csapat sokáig együtt maradna, tíz évre előre megvettem a Last Blues Band doménnevet. Egyre több szájharmonikás, japán, brazil, norvég zenész jelölget be a közösségi oldalakon, még ebből is kisülhet valami jó. Fontosnak tartjuk az egészséges szelektálást. Igyekszünk a jövőben is igényesek maradni, és a színpadon továbbra is mellőzzük a politizálást.

A beszélgetés a szlovákiai magyar napilapban, az Új Szóban jelent meg.

Fotó: Ethey Katz

Puha József

2019. 11. 23. 16:10