Szombat délután egy frankfurti szálloda kávézójában, az extravagáns és meggyőzően exkluzív enteriőrt csak néhány unatkozó amerikai milliomos látványa és a halk, de ügyes kezű pincérek cikázása zavarja meg. Odakint az estére készül a város, a szórakozni vágyók már rég autóban ülnek, hogy kitombolják magukból munkahelyi fájdalmaikat. Épp a martinimban úszkáló olívabogyót piszkálom, amikor egy gyengéd női kéz megérinti a vállamat: a thaiföldi DJ-istennő megérkezett.

Igen, álmaimban így készült az interjú. A valóság azonban egész más: az interjú e-mailben készült, hiszen hetek óta chat-eltem a hölggyel. Az elektronikus kommunikáció ellenére sikerült több jó hangulatú és kifejezetten őszinte beszélgetést folytatnunk, aminek fontosabb gondolatai következnek most:

Kezdjük az elején:
- Hogyan lettél DJ? Egy ilyen gyönyörű nőnek nyilván számos más karrier-lehetősége is adódott. Miért pont ezt a szakmát választottad?
- Mindez kb. 13 éve történt. Akkoriban azokkal a srácokkal jártam bulizni, akik az általam szervezett divatbemutatókon nyomták a zenét. Akkor rájöttem, hogy engem sokkal jobban érdekel a zene, mint a divat világa. Megkérdeztem tőlük, hogy megpróbálhatom-e. Az egyik haver berakott a pult mögé, hogy megpróbálhassam, s mit látod, azóta is ott állok.
- Mi volt az első zenei stílus vagy album amit igazán szerettél?
- /Ne nevess ki, de.../ Jól emlékszem rá, hogy az elején még volt olyan idő, amikor James Brown, Prince vagy például a Cool and the Gang lemezeit játszottam, akkor ezek nagyon nagy slágerek voltak én pedig abban az időben Szingapúr egyik legjobb klubjában játszottam. Az az idő, a hely, a stílus jelentik a gyökereimet.
- Elköltöztél Szingapúrból. Miért? S miért Európát választottad? Miért nem mondjuk Amerikát?
- Miután 6 hónapig dj-ként dolgoztam Szingapúrban, egyszer csak kaptam egy felkérést Londonból, egy kis klubból. Eleinte három hónapra szólt a szerződésem, majd hat hónapra és így tovább. Sokkal izgalmasabb volt maradni, mint hazamenni..így kötöttem ki Európában.
- Nehéz volt beilleszkedni egy alapvetően férfi-centrikus szakmába, közegbe?
- Nos, akkoriban, 1988-ban még alig volt női lemezlovas, így sokkal többet kellett dolgozni, sokkal többet kellett bizonyítani, mint egy pasinak. Emlékszem, az első időkben még köszönni sem voltak hajlandók. Egyszerűen azt hitték, ez valami vicc, hogy egy nő is játszik ugyanazon a színpadon..ez így ment évekig, aztán a dolgok lassan megváltoztak. Úgy látszik, megérte keményen dolgozni.
- Kifejezetten dinamikus zenét játszol. Ilyen dinamikus ember vagy a hétköznapokban is?
- Alapvetően szeretem azt a zenét, amit játszom. Más zenét is hallgatok, de ami igazán meg tud fogni, azok a nehéz groove-ok, amelyek az én zenémben különösen fontos szerepet kapnak. A zene jöhet Chicago-ból, Detroitból, Londonból, gyakorlatilag mindegy. A lényeg a lüktető, pumpáló, nehéz alap, még csak azt sem fontos, hogy 140 bpm-nél gyorsabb legyen. Igen, a hétköznapokban is ilyen nyüzsgő, mondhatni zaklatott vagyok. Nem tudok egyhelyben megülni..
- Köztudott, hogy szakmai mestered Jeff Mills volt. Hatott rád másvalaki is?
- Igen, Jefftől sok keverési és produkciós trükköt lestem el, de Ben Simstől és Jay Denhamtól is nagyon sokat tanultam.
- Manapság milyen zenét hallgatsz?
- Mostanában, különösen a kocsiban, amikor jövök el a stúdióból, főképp easy jazz-t, mert segít lenyugodni és elvonja a figyelmem mindarról, amit a stúdióban csináltam.
- Ha választhatnál egy híres számot, melyiket kevernéd újra a legszívesebben?
- Madonna Music című számát. Bár ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül.
- Mit gondolsz a techno jövőjéről?
- A techno jövője fényesebb, mint valaha. Néhány éve elkezdték híresztelni, hogy vége, de a techno csak erősebb és erősebb lett, sőt, az utóbbi időkben egyre érdekesebb is, hiszen egyre jobban magába szívott különböző elemeket, jazz-t, calypso-t, house-t, drum\'n\'bass-t, s mindezek ellenére megőrizte energikus karakterét.
- Általában hétvégenként dolgozol. Mivel töltöd hétköznapjaidat?
- Hétközben az otthoni stúdiómban dolgozom. Igazság szerint mostanában rá vagyok kattanva az úszásra, munka előtt mindig uszodába megyek. Ez segít igazán, hogy a hétvégéket szinte alvás nélkül végigcsináljam.
- Mit gondolsz a sikerről?
- A siker egyrészről azt jelenti, hogy azt csinálhatod amit szeretsz. Másrészről viszont az emberek tisztelik azt, amit csinálsz. Ezt másképpen nem tudom meghatározni, hiszen ez áll az én esetemre is. Azt a munkát csinálom, amit szeretek. Azt a zenét játszom, amit szeretek. De mindez magában nem elég: azt kell elérni, hogy az emberek hallgassák is azt az anyagot amit producerként elkészítettem vagyis tegyék fel azt a lemezt. Ez úgy gondolom, hogy a sikert jelenti.
- Mit gondolsz a pénzről?
- A pénz az eszköze annak, hogy megszerezd illetve azt csinálj, amit akarsz. Számomra nem annyira fontos, de mindenképpen úgy gondolom, hogy egy bizonyos értelemben szabadságot ad.
- Mit gondolsz az internetről?
- Az internet egy kapu a világra az élet minden vonatkozásában. Ennek ellenére én nem használom sokat. Általában csak a leveleimet nézem meg, illetve azoknak a helyeknek nézek utána, ahova játszani megyek.
- Amikor dolgozol, az érzelmeid vagy az agyad irányít?
- Zenélés közben mindig az agyam a főnök. Nagyon sok időt töltök repülőgépeken, s közben szoktak a legjobb ötleteim születni. Néha már a gép hangjától is átkapcsol az agyam kreatív üzemmódba. Csak arra kell figyelnem, hogy mindezek a stúdióban is eszembe jussanak.
- Hogy készíted el a következő szettedet? Hogyan válogatsz vagy választasz?
- Jó kapcsolataim vannak olyan producerekkel, akik pont olyan zenét nyomnak, ami nekem kell. Minden héten jó sok újdonságot rakok bele, mert úgy izgalmasabbnak tartom.
- Megváltoztatod a szettet, ha látod, hogy nem jön be az embereknek vagy következetesen végignyomod?
- Alapvetően hiszem, hogy a zene tömegkommunikációs eszköz. A jó DJ szórakoztat és nevel egyszerre. Ha a közönség nem reagál az új dolgokra, megpróbálom azokat régi hangokkal, dalokkal keverni, ez általában működni szokott.
- Melyik volt eddig a legjobb szereplésed?
- Nagyon sok jó estém volt már..most így hirtelen a következő klubbok jutnak az eszembe: a Zouk Szingapúrban, a Pallazzo Frankfurtban, az Universal Island Madridban. Ezek az esték, a közönséget, a zenét és a hangulatot tekintve olyanok voltak, amilyet egy DJ csak kívánhat magának.
- És melyik volt a legrosszabb?
- Öt éve történt Santiagoban, egy rockzenekar után kellett játszanom..akik még javában pakoltak, miközben játszottam. A közönség is a legrosszabb fajta volt.. szóval egy rémálom volt az az este.
- Sokszor felléptél már Magyarországon. Hogy érezted magad?
- Imádom a magyar közönséget, amely fantasztikusan nyitott és barátságos. Igen, nagyon szeretek Magyarországon játszani.
- Tényleg, és mi a véleményed az országról?
- Szerintem ez az ország romantikus. Igaz csak egy részét láttam még, de abban azt szeretem, amit jelenlegi otthonomban Heidelbergben is. Budapest is hasonlít rá: hegyek, víz. Szép ország.
- Mi az amit nem fogsz soha elfelejteni ha majd Magyarországra gondolsz?
- /nevet/ Azt amikor két évvel ezelőtt az egyik klubba mentem játszani, és a repülőtéren elvesztek a lemezeim, hogy akkor hogyan álltam neki a több száz elém rakott lemez közül válogatni valamit arra az estére. Azt nem fogom elfelejteni.
- Mikor és hol láthatunk újra Magyarországon?
- Igazság szerint a naptáram nélkül azt sem tudom, a jövő héten hol leszek. De arra emlékszem, idén megint megyek Magyarországra.
- Milyen eszközöket használsz? Mi a kedvenc munkaeszközöd?
- Most épp egy MacG3 iBook a kedvencem. Egy hotelszobában is dolgozhatok vele, rajta vannak a kedvenc hangmintáim, így rettenetesen kényelmes. Olyan, mintha egy teljes stúdiót cipelnék magammal, fantasztikus.
- Nagyon sokat utazol. Nem vagy fáradt? Egyáltalán mi hajt téged? Miért hajszolod magad ennyire?
- Nagyon szerencsés ember vagyok, mert immáron 13 éve azzal foglalkozom, amit szeretek. Az utazás a legnehezebb része az életemnek, és a legfárasztóbb is, de ahogy belépek egy klubba, elmúlik a fáradtság. Imádok a DJ-pultban állni, ez mozgat igazán.
- Sokat dolgozol, de vajon marad időd magánéletre?
- Igen, igyekszem megtalálni az egészséges egyensúlyt. Mindenből, amennyi kell, tudod.
- Van-e jelenleg barátod?
- Igen.
- Mi a véleménye arról, hogy DJ vagy?
- Szerinte klassz dolog, de hé! - ez már tényleg magánügy! Milyen kérdések ezek!?! /nevet/
- Volt már abból valaha valamely korábbi barátoddal problémád, hogy DJ vagy?
- Soha.
- És mi a véleményed a magyar srácokról?
- Nem volt alkalmam sokat megismerni, de akiket ismertem mind nagyon barátságosak voltak. Minden egyes alkalommal, ahogy itt jártam.
- Tudsz mondani három dolgot, amikre igazán büszke vagy?
- Büszke vagyok rá, hogy kibírtam azt a három évet, amíg elfogadtak a szakmában. Büszke vagyok a \"Lost in the Eastend\"-re is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz. Arra is büszke vagyok, hogy sosem használtam drogokat, pedig az utóbbi 13 évben minden hétvégén ott volt körülöttem.. ez igazán próbára tette az akaraterőmet, de szerencsére én nyertem.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Hogy folytassam azt, amit csinálok.

2001. 02. 14.