A napokban éppen utolsó heteit élő Est FM rádión nagyjából 1,5 évvel ezelőtt megjelent egy új sláger a köztudatban: Bëlga – Ovi. Az első elhangzás után nem is volt kérdés, hogy mit játszanak a kívánságműsorok, minden egyes hallgató „ovirap”-ért könyörgött. Szókimondó sorai miatt a számot csak az esti órákban játszották, de így is töretlenül nőtt a zenekar népszerűsége. Ekkor derült ki, hogy az Internet valóban fórumot adhat friss zenekaroknak a megszólalásra, ugyanis a különleges MP3-ak után kutatók egyszerűen nem tudták kikerülni a rájuk zúduló új Bëlga számot, amelyben a BKV-t vette a zenekar egy kicsit nagyító alá, röviden a sárgaföldig szidták a poraiból föltámadni nem akaró vállalatot.

Egy kicsit térjünk vissza a dolgok szokványos menetébe: megjelent a debütáló album, a rendkívül találó címmel megáldott Majd megszokod. A magyaros és kevésbé magyaros elveket valló ifjak pedig az „Ignite: A csitári hegyek alatt” című dala után új himnuszra találtak, a „Magyar Nemzeti Hip-Hop” névre hallgató darabbal, amellyel a Bëlga mára már a klasszikusok között emlegethető.

Remélem, majd megszokjuk, hogy létezik még egyéni, és semmiképpen sem mesterkélt muzsika. Októberben élőben volt szerencsém a Szegedi JATE Klubban és a Millenáris Parkban is megtekinteni a csapatot: feledhetelen és a jövőben kihagyhatalan. Egyszerre humoros, elgondolkodtató, őszinte és egyedi. Ez a Bëlga.

Simon Péter

2002. 11. 05.