Előzenekar nem volt, bár így is mindenki lemaradt volna róla, mert aki nem kint várt a sorára, vagy megrohamozta a büfét vagy CD-t igényelt a kissé instabil pultnál.
Kilenckor végre elkezdődött a koncert, de a biztonságiak alig tíz perc múlva már támogatták is kifelé az első igazán megtaposott rajongót. Mindenhol vizesre izzadt fiúk- lányok táncoltak, oxigént alig kaptunk, a kilehelt pára pedig kicsapódott a mennyezetre, és a karzat falára, s egy idő után a nyakunkba, fejünkre csepegett. Ennek ellenére jól viseltük a már szinte woodstocki hangulatot, a zenekar és a közönség is felszabadultan ünnepelte a jubileumot.
A koncert sajátosságainak egyike volt, hogy már az első órában lenyomták a legpörgősebb nagy kedvenceket (Bársonyfüggöny, Zsákmányállat, Húsrágó hídverő stb. ), mert persze, rendhagyó a buli, de a „leghatásvadászabb” dalokat én akkor is jobban kedveltem a koncertek közepén.
A két és fél órás koncerten olyan vendégzenészek is megfordultak, mint Szabó Attila, Varga Líviusz a Quimbyből, az Animás Németh Juci, és Kispálék egyik exdobosa, Bräutigam Gábor.

purplesmith

2002. 11. 28.