– Mielőtt az új albumról beszélnénk, elkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót a júniusi LGT-fesztiválról. Az eseményről és előzményeiről szinte mindent tudunk már, engem az érdekel, mit éreztél a koncert másnapján, hogyan ébredtél a bulit követő reggelen?

Teljesen fitten. Tökéletesen kipihent voltam. A koncertet követően nem volt bankett vagy buli – legalábbis nekünk LGT-fiúknak nem –, mindenki ment, amerre látott. A koncert előtt pedig nagyon hosszú, kemény és küzdelmes felkészülési időszakban volt részünk. A zenélés tehát egyáltalán nem terhelt le. Ez a dolog fizikai része. Ami a mentális, lelki oldalát illeti: minden LGT-buli után gombóc van a torkomban, fájdalom a gyomromban, mindig attól félek, hogy ez volt az utolsó. Ki tudja, a világ olyan bonyolult, kusza és felgyorsult lett... egyre nehezebb bármit is megszervezni. Ugyanakkor a fesztivál előtt elkészült egy új anyag, aminek nyilvánvalóan van utóélete is. És a nagy, ünnepi forgatagba érkezik a fesztiválról készült hangzóanyag is (DVD, CD és MC formájában), egy nagy tévécsatorna pedig leadja a bulit. Új erőre kap hát a fesztivál. Ezért nem vagyok most pesszimista LGT-ügyben, hiszen újra meg újra összejövünk, dolgozunk. Az új lemezt egyébként nagyon jónak tartom.

– Ha már az LGT-lemezekről beszélünk: neked van kedvenc LGT-albumod?
Nincs. Vagyis mindig a legújabb a legjobb. Gyorsan elkészült az új lemez, de egyáltalán nincs összecsapva. Az album zenei és szövegvilága egyaránt hűen tükrözi a mai LGT-t – erről mindenki meggyőződhet, aki veszi a fáradságot, és leül és meghallgatja.

– 1996 óta nem jelent meg önálló lemezed. Mi volt a hosszú hallgatás oka?
Amit én csinálok, az nem üzleti alapú zenélés. Három-négy évente valamit mindig csináltam, hol az LGT, nemrégiben pedig a Generál körül – és én soha nem az eltelt időt nézem. Mostanra érett be egy olyan anyag, amihez megtaláltam a megfelelő partnereket. Szövegíróként, sőt költőként Korom Attilát, valamint Závodi Gábort, aki hangmérnök, zenei rendező és zenésztárs is egyben – no és persze nem utolsósorban a NarRator Records kiadót.

– Milyen metódussal készülnek az album dalai, hogyan dolgozol?
Most mint szövegíró is bemutatkozom. Két nagyon fontos dalnak én írtam a szövegét, egy este alatt. Egyedül voltam otthon, és elkészült. Odaadtam Korom Attilának, hogy dolgozzon vele, de azt mondta, ezek készen vannak, gyönyörűek. Egyébként nem tudok raktárra, íróasztalfiókba dolgozni, mindig csak megrendelésre készítek dalokat. És akkor egy-másfél hónappal a felvételek előtt elkezdek dolgozni. A kiadó meghatároz egyfajta stílust, aminek természetesen az én alkatomhoz kell illeszkednie, tehát nem rendelhet például rap-et. Összeállítom az anyag koncepcionális vázát – ez a zenei koncepciót jelenti –, majd hangulati elemeket keresek hozzá. Szinte mindig zongorán komponálok, és utána gitáron hangszerelem a dalokat. Nálam a dallam és a hozzá tartozó harmóniamenet együtt születik. Ha átmegy a szűrésen, ami lehet egy-két nap, de egy-két hét is, akkor kezdek el keményen foglalkozni az addig képlékeny csírával. Annak vagyok a híve, hogy mindig az első ötlet az igazi. Az ihletben hiszek, az azt követő munka csak a közönség által ismert személyiségjegyeimnek a lakkmáza. Ami a zene és a szöveg sorrendiségét illeti, nos, azt kell modjam, hogy az utóbbi 25 évben el voltam kényeztetve, előbb készülhetett el a zene dúdolt vagy halandzsa angol nyelvű szövegváltozattal, és csak később született meg a szöveg.

– Hogyan dolgozol a stúdióban, kik a zenésztársak?
Nem zenekarral dolgozom, hanem kettesben Závodi Gábor barátommal. Vele minden dalt 90-100%-os állapotba hozunk, úgy hogy valamennyi hangszeren mi játszunk: én szintetizátoron, zongorán és természetesen gitárokon, míg Závodi Gábor stúdiója teljes arzenáljával teszi ugyanezt. És ez így van a vokálokkal is. Terveink szerint, amikor elkészülünk, összeülünk barátokkal és a kiadónkkal egy pusztán szakmai meghallgatásra, és akkor majd kiderül, hogy esetleg milyen hangszerszólamok hiányoznak. Például a mai napig keresek egy olyan fuvolistát, aki brazil zenei stílusban muzsikál...

– Milyen az új lemez, más-e ez az album, mint az előzőek?
Minden lemez másmilyen természetesen, ez a mostani talán abban különbözik az előzőktől, hogy – ha szabad ezt mondanom – ennyire összeszedettnek úgy zeneileg, mint szövegileg nem éreztem még a szándéktól a megvalósulásig terjedő szakaszt. Minden szülő gondolkodik a gyermekéről, és én mint „szülő” azt látom, hogy nagyon egységes ez az anyag, és minden olyan frázistól és ideológiától mentes, amit én utálok. Szinte ki van írva a stúdióban a falra, hogy mit nem lehet – például nem szabad az időt húzni, nem szabad visszaélni a vásárló, a hallgató türelmével. Nem akarom húzni az időt, bizonyos kliséket alkalmazva, csak azért, hogy valami, ami mondanivalójában három-négy perces, és így hallgatható, kerek egész, az financiális vagy más, általam el nem fogadható indok miatt hosszabb legyen. Ezektől a trükköktől én roppantul ódzkodom, és nagyon igyekszem, hogy ilyesmi ne szerepeljen a lemezen. Tisztán a zenei és a szövegi mondanivaló és az előadásmód kell, hogy megfogja azt a közönséget, aki meghallgat egy Karácsony-lemezt. Nem véletlenül az a címe a lemeznek, hogy Boldog Karácsony’. Úgy érzem, az életem minden szempontból olyan szakaszba került, ahol nincs értelme a „smúzolásnak”, a mellébeszélésnek, az élet semmilyen szintjén vagy magaslatán. Nem beszélve a dolgok művészi oldaláról, ahol szintén eljutottam arra a pontra, ahol csak a lényeget kell keresni, és minden egyebet messze el kell hajítani. Megértem rá, hogy ne kelljen ködösíteni és zűrzavart okozni – tényleg csak a lényeggel foglalkozom. Mostanra jöttem rá arra, hogy az emberek életében a legfontosabb érzés a szerelem, a szeretet és a hűség. Úgy az elveinkhez, mint a társainkhoz fűződő viszonyunkban. És a legfontosabb közösség a család.

A beszélgetést ennél szebben aligha lehetne lezárni. A tervek ismertetése maradt csak hátra:. az albumot bemutató koncert tervei már készen állnak, „csak” mecénást kell találni a megvalósításhoz. Elkészült hát egy csokorra való dal, amely a mai rohanó és kusza világba sajnos nem hoz majd megváltást, de létezésével az alkotók reményei szerint erőt ad majd néhány ezer embernek.

Jónap Tamás

2002. 12. 25.