Gergő:
Halló, üdvözlöm a music.hu olvasóit!

music.hu:
Összeszedett kérdésem van: Most a hirtelen csend után milyen ez a mostani történet, hogyan alakult, egyáltalán hogyan jutottunk el idáig...?

Gergő:
Először is nagyon jó, hogy a zenekar hirtelen megrázta magát és elkezdett újra dolgozni. Volt egy elég hosszú kihagyásunk, amely után most tértünk vissza egyrészt a koncertszínpadokra, másrészt előálltunk egy új lemezzel, ami napokon belül a boltokban lesz.

music.hu:
Mi lesz a címe?

Gergő:
A címe az lesz, hogy ’A ház’. Egy ház különböző helyeit, vagy tereit lehet bejárni a dalokkal, a borítóból pedig össze tudsz rakni egy házat. Ezt a házat egyébként szeretnénk kiterjeszteni a lemez határain túlra is valahogy, egy webes projektumot képzeltünk el az egész köré, ami reményeink szerint a hónap vége el is indulhat. Egy alternatív publikációs hely lenne, egy virtuális ház, ahol bárki lakó lehet, elhelyezheti a zenéit, munkáit, webre készülő, vagy bármilyen egyéb melóit, és közszemlére bocsáthatja.

music.hu:
Ez a ház ugródeszka is lehet?

Gergő:
Igen, mi ennek szánjuk, a fene tudja, hogy mit tudunk nyújtani, vagy mit tud ez a közösség nyújtani… Ha mondjuk elég sokan látogatják a www.ahaz.net - et, ha ez a fajta közösségépítés megvalósul, akkor ez felszínre hozhat egy csomó jó ötletet, színvonalas munkát.

music.hu:
Honnan merült fel ez az ötlet? Hiszen ez egy elég rendkívüli dolog, nem sokan foglalkoznak azzal, hogy mások ’milyenek’.

Gergő:
Igen, lehet… Egyrészt előbb volt maga a ház-koncepció, a lemez alapötletét Péter rakta le vagy másfél éve, sőt szöveg- és dalrészletek is megvoltak már az egészhez. Aztán elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi magunk is valahogy úgy működünk, mint egy ház, ahol egy baráti közösség él, és jó volna ezt a házat meg is csinálni.

music.hu:
Ugye nem emeletes ez a ház?

Gergő:
Hierarchia az nincsen. Tudod, az emberben mindig van gyerekkora óta egy ilyen beindulás, hogy a barátait maga körül tudja, és csináljon nekik valamilyen helyet. A Fonográf együttes ’Ha felépül végül a házunk’ kezdetű számától a Tankcsapda-féle ’Ez az a ház’ -ig, sok példát tudnék mondani. Azt gondoltuk, hogy amíg építési vállalattá nem alakulunk, addig ott a web, megpróbálunk egy virtuális helyet teremteni. Ha belegondolsz, minden zene kijelöl valamilyen teret az ember fejében, mondjuk a Strawberry fields-et is magad elé tudod képzelni. Nyilván mindenkinek mást jelentenek az eperföldek, vagy a hasonló helyek, nekünk pedig ez a ház jelent meg a fejünkben.

music.hu:
Akkor ez azt jelenti, hogy kész albumok, akár mp3 formátumban letölthetők lesznek a www.ahaz.net honlapon?

Gergő:
Ilyesmiről van szó. Szeretnénk kicsit ezt a „webes terjesztés kontra hagyományos terjesztés” - feszültséget, illetve félelmet oldani. Nem hisszük ugyanis, hogy önmagában az mp3-as fájlcsereberélés kihúzna a zsebünkből pénzt, vagy ettől kevesebb lemezünk fogyna. Mi kiteszünk ide anyagokat, bárki viheti, de van egy ajánlatunk: dolgozzanak vele. Kint lesznek az új lemezünkről különböző trackek, bárki keverhet belőlük bármit, mindezt azért tesszük, hogy induljon el egy közös melózás. Lehet, hogy nem fog működni, de lehet, hogy sokan hasonlóképpen felnyomják a saját anyagaikat.

music.hu:
Ha felénekelnék skandináv népdalokat, azt is befogadnátok? Tehát nincsen semmilyen stílus-meghatározás, bárki bármit szabadon ’betehet’ ebbe a virtuális házba?

Gergő:
A moderálásnak egyetlen szempontja lesz, ami minden nyilvános publikációnál szempont: a tartalmak ne sértsenek senkit faji, nemi, vallási és szexuális hovatartozásában. Ezeket az alapvető szabályokat kell betartani. De hát ugye, ez egy ház, aminek vannak lakói, van lakógyűlés, ahol lehetőség van szavazni, és ha valami nem tetszik, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon tetszik, akkor azt a közösség jelezni fogja. A házmester, tehát az oldalt működtető moderátor nem fog ezekbe beleszólni, ő ’csak’ technikailag és tartalmilag felügyeli a házat.

music.hu:
A zenekar csendjének okaira lennék kíváncsi…

Gergő:
Összetettek az okok. Ez a történet nekünk elég régre nyúlik vissza. A Kimnowak előtt mi már zenéltünk különböző zenekarokban, és játszottunk is együtt. Novák Péter és én ’83-ban léptünk fel először, azaz húsz évvel ezelőtt, akkor voltunk első gimnazisták, illetve a Péter nyolcadik osztályos, és már volt zenekarunk, rendesen felléptünk közönség előtt. Ez azért jó hosszú idő, ha úgy tetszik, történelmileg is más korszak. Közben átéltünk sikereket, bukásokat, barátságokat és szakításokat, amikbe egyszerűen el tudnak fáradni az emberek. Maga a Kimnowak története sem olyan új, hiszen 93’-ban kezdtük el. Nem titok, hogy 1999 - 2000 körül megtorpantunk, talán az akkori lemezeink sem lettek igazán ismertek, vagy sikeresek, anyagilag is megrendült a zenekar, nem tudtuk fenntartani, működtetni. Emiatt a hangulat feszült, ideges lett, és azt gondoltuk, úgy tudjuk feloldani, ha egy időre az egészet felfüggesztjük. Voltak periódusaink, amikor azt hittük, nem is folytatható már tovább, de tulajdonképpen mindenkiben bujkált, hogy új lemezt akar csinálni.

music.hu:
Mennyit szoktatok próbálni?

Gergő:
Mi nem próbálunk túl sokat, csak akkor, ha valamilyen esemény van, vagy valamire nagyon készülünk. A turné harmadik koncertje után a dolgok már elég gördülékenyen mentek. Fiatalabb zenekar korunkban sokkal többet próbáltunk, mert az egész dolog főként a próbateremben létezett. Fiatal bandák néha agyon próbálják a dolgot, és aztán szembe kerülnek azzal, hogy kiállnak a színpadra, és minden másképp működik, hirtelen, mintha elfelejtett volna mindent a zenekar. A próba inkább a kísérletezés terepe, egy zenekar igazából nem a próbákon érik össze, hanem a koncertezésben.

music.hu:
Az ’A ház’ címet viselő új lemez, az előzőekhez képest milyenebb, illetve milyenebb nem?

Gergő:
Felnőttebb. Azt hiszem, egy elég egységes, izgalmas anyagot tudtunk letenni, ami nekem a második albumunkra, a ’Fekete Zaj’-ra rímel, mert abban éreztem ugyanilyen egységet a dalok között. Azok voltak a jó lemezeink, ahol valamilyen szálra felfűzhetők voltak a dalok, nemcsak véletlenszerűen egymás után következő számok, és az új lemezen is ott van ez a fajta kapocs a dalok között.
Közben pedig kinőtte magát a zenekaron belül egy-két ember: a dobosunk Nyíri Sanyi hosszú évek óta hangmérnök, a stúdiómunkát abszolút ő tartotta kézben. Ami számunkra még nagyon fontos volt: kiadót váltottunk öt album után. A Sony Musicnál lejárt a szerződés, és a TOM-TOM Recordshoz mentünk, egy kis céghez. A Sonyval ’94-ben kezdtünk el dolgozni, akkor még ők is kicsi cég voltak itt Magyarországon, s kifejezetten baráti viszonyunk volt. Ugyanez van most a TOM-TOM Recordsnál. Mindig el szoktam mondani a Depeche Mode példáját, akik az első x évükben - de lehet, hogy még most is - a Mute Records-szal egy egyszerű kézfogás alapján dolgoztak együtt, nem volt szerződés, nem volt semmi, csak megbeszélték, hogyan legyen.

music.hu:
Tök’ jó, ha lehet így.

Gergő:
Egyelőre nekünk is ez van, egy kézfogás. Nagyon jó, hogy 2003-ban még lehet így dolgozni.

music.hu.
Ez az EST INVÁZIÓ minden szempontból egyedülálló, merőben eltér a jelenlegi koncertforgatókönyvektől…

Gergő:
Igen, megy most EST INVÁZIÓ címmel egy turné, amit az Est Lapok szervezett, és ezúton is köszönet jár nekik ezért, mert az, hogy zenekarok folyamatosan menni tudnak, az már elég ritka ebben az országban. Most tartunk a kétharmadánál ennek a körnek, és eddig mindenhol, az egy szem Szolnok kivételével, nagyon jó koncertek és nézőszámok voltak. Három banda lép fel együtt: egy lendületes rockzenekar, a Hollywoodoo, egy új kultuszcsapat, a Bëlga - őket néhol a Neo, a Hiperkarma, illetve a Másfél váltotta - és harmadikként mi. Ez egy nagyon jó összeállítás, és örülünk, hogy ebben a közegben lehetünk.

kárpátidia

2003. 05. 22.