Az EuroCenter szülinapi partiján egy fergeteges koncertet adott a két producer, Bambi Mukedli és Stephane Durand által alapított, de leginkább Buse Unlu arca és hangja révén ismertté vált csapat. A fiatal, alig 21 éves énekesnővel még a koncert előtt beszélgettünk.

- Honnan jött az ötlet, hogy Madonna-dalokat dolgozzatok fel? A Te ötleted volt?

Nem, igazából a két holland producer, akikkel együtt dolgozom, ők találták ki az egészet, a Like a prayer már megvolt, és csak egy énekesre volt szükségük. Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy a lemezkiadó engem ajánlott, és az is nagyon jó érzés, hogy meg tudtam felelni az elvárásoknak, és én lettem ezáltal a Mad’House énekesnője.

- Mit gondolsz Madonnáról? Példaképnek tekinted?

Fantasztikus énekesnek tartom, és minden bizonnyal több generáció is példaképnek tekinti őt, hatalmas sikereket ért el, rengetegen vették át a stílusát öltözködésben, zenében, bármiben. És természetesen én is nagyon tisztelem.

- Mit tervezel a jövőben? Újabb Madonna-feldogozások (hiszen slágerei voltak bőven), vagy most elővesztek valaki mást?

Most valami egészen mást fogunk csinálni, nem Madonna dalaival folytatjuk, Augusztus körül jön a következő kislemez, stílusában ez is dance-es lesz…

- Ez már valami saját projekt lesz?

Igen, de egyelőre nem akarok többet elárulni róla, legyen meglepetés.

- Idén megkaptad - illetve a producerekkel együtt megkaptátok - az Echo díjat.

Igen, igen, Németországban.

- Számítottál rá?

Nem, nem, sőt! Elmentem, hiszen jelöltek a díjra, gondoltam, legalább végre olyan sztárok között lehetek, mint Robbie Williams vagy Shakira. Az esélytelenek nyugalmával ücsörögtem, nézelődtem, elmondták a jelölteket, és a végén alig figyeltem, mikor mondták, hogy „A díjat kapja… a Mad’House!”… először fel sem fogtam, csak átfutott az agyamon, hogy jé, ez én vagyok… Aztán persze nagyon boldog voltam.

- Beszéljünk kicsit a magánéletedről. Pici babád van. Nem nehéz az anyaságot összeegyeztetni az énekesi karrierrel?

A baba már 9 hónapos, tehát nem is olyan pici, De… igen, néha nagyon nehéz távol lenni tőle, hiszen ha csak egy napig nem vagyok vele, már az is túl sok, szóval tényleg nehéz, de meg kell tanulni ezzel élni. Ha nem énekes lennék, akkor sem lehetnék mindig vele, csak akkor nem 2-3 napig nem látnám, hanem reggel nyolctól délután négyig. De igazából nem is vagyok olyan sokáig távol otthonról…

- Gyakran turnézol?

Ez attól függ, hogy mit nevezünk gyakorinak. Persze sok fellépésem van, de azért a magánéletre is jut időm.

- Esetleg fellépések alatt egy-egy városnézés is belefér? Hiszen ha jól tudom, először jársz Magyarországon.

Igen, és amit eddig láttam, az valami csodálatos, bár nagyon nézelődni nem volt időm, hiszen a reptérről egyenesen a szállodába jöttünk, de az út is szép volt, és a teraszról fantasztikus a kilátás. A fellépés után tervezünk egy rövid városnézést, de most valószínűleg nem lesz időm alaposabban megnézni Budapestet… Talán legközelebb, hiszen remélem, hogy nem utoljára járok itt.

(Az interjú elkészítéséhez köszönjünk Szabó Zsuzsa és Szerémi Nóra segítségét.)

Jónap Tamás

2003. 06. 04.