Este 9 óra körül vergődtem át a rendkívül profi beléptető rendszeren, ahol a fémdetektoros vizsgálat után, minden egyes partyarcot tetőtől talpig átmotoztak. Így is van ez rendjén, mivel egy 10.000 embert megmozgató rendezvényen már könnyedén előfordulhat, hogy valaki nem csak a zene kedvéért jön el az eseményre. A pavilonba belépve elém tárult egy hatalmas betonlabirintus, ahol 5 kisebb és egy nagyobb terem várta az érdeklődőket.

A több mint 70 dj-t (15 különböző ország földijeiről van szó) felvonultató megabulin több ezer watt hang és fénytechnika kápráztatta el a táncoló tömegeket. A közel 10.000 fős embersereg megállás nélkül váltogatta termeket, hol egyik, hol másik helységbe vándoroltak, majd ha egy kicsit ráuntak a basszusok lüktetésére a büfében megpihentek. A vendéglátó egységekben mondhatni szokásosan közepes árakkal és kissé szegényes választékkal várták az odalátogatókat. Mellékhelységek terén sem voltak elhalmozva a partyarcok, de ha egy megfáradt egyén csak le akart volna ülni egy padra, sokáig kellett volna várakoznia, hogy végre felszabaduljon akár egy üllőalkalmatosság is. Az infrastruktúra egy szóval hagyott kívánni valót maga után, de ez az emberek nagy részét nem érdekelte. Hajnali 2 óra után már a falak tövében telepedtek le a bulizók, az álmosabbak még el is nyújtóztak.

A nagyteremben Westbam fellépését különös figyelemmel kísértem, ugyanis, mint a Mayday bulik egyik legprominensebb alakja, első sorban rá voltam kíváncsi. Egy szimpla farmerban, kicsit fakó fekete pólóban és egy még egyszerűbb baseball sapkával jelezte a közönség felé, hogy valóban nincsenek sztárallűrjei, és ez a gondolat a set-je alatt is érződött. Végig együtt élt a közönséggel, pontosan kitalálta, hogy mire van szüksége a terem nagyérdeműjének.

A Globe terembe betévedve, a disco friss fenegyereke, Master Blaster keverte a talpalávalót, saját slágereiből válogatott össze egy csokrot. Közvetlenül a fentebb említett lemezlovas előtt lépett színpadra RMB, aki annak idején „Spring” című dalával lett ismert a partyvilágban, természetesen ez a szám sem maradhatott ki az estéből. A magyar fellépők közül TommyBoy előadását pörögtem végig, bár a RedBull terembe inkább az erotikus táncoslányok vonzották a látogatókat.

Az a közel 7 óra, amit a bulin eltöltöttem megannyi élménnyel gazdagított, éppen ezért is sokszor nem tudtam, hogy pontosan ki is van a színpadon, igaz ez rajtam kívül szerintem nem sok embert érdekelt. Végtére is mindenki bulizni jött, és a tömeg mérete biztosított arról, hogy a Mayday rendkívül népszerű kis hazánkban is. A 16 óra pörgés vasárnap reggel 10-re ért véget. A korábbiaknál is látványosabb fény és vizuáltechnikát felvonultató megaparty valóban bemutatta a partykultúra jövőképét. Future Downloaded.

Simon Péter

2004. 04. 10.