– Laci, neked könnyű, mert hihetetlen jókedvet és lendületet kapsz ettől a fiatal lánytól, a stúdióban és a színpadon egyaránt, de te mivel tudod ezt viszonozni?!
– Tíz éve, az Unisex megalakulása óta vallom, hogy a közös munka mellett az is a feladatom, hogy átadjam a tudásomat, energiámat a velem dolgozó, de nálam fiatalabb tehetségnek. Igaz, voltak mellettem olyanok, akik ezt nem érdemelték meg, de Ivett nem tartozik közéjük. Ő ugyan nagyon fiatal és borzasztóan tehetséges, viszont nagyon sokat kell még foglalkoznom vele ahhoz, hogy maximálisan kihozzam belőle azt, amit csak lehet. Nem lennék meglepődve, ha öt-hat évvel később nem zenészként, hanem szakmai segítőtársként állnék mögötte.

– Ivett, nem tartottál a Lacival való közös munkától? Ő már annyi énekesnőt „elfogyasztott”…
– Nem féltem, mert nem ismertem. Persze, a róla keringő pletykák hozzám is eljutottak, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a mendemondáknak. Az önálló vélemény kialakításához mindig is elengedhetetlennek tartottam a személyes kapcsolatot. Az elmúlt egy év után pedig elmondhatom, hogy nemcsak szakmai szempontból fejlődtem sokat a Laci mellett, de nagy szerepe volt abban is, hogy a korábbi naiv, szeleburdi és szétszórt énem már a múlté. Tavaly bizonyára másképp vélekedtem volna, de most kijelenthetem, hogy semmi sem jött könnyen, és mindenért meg kellett küzdenünk, de talán éppen ettől értékeljük igazán azt, ha a dalainkkal örömet tudunk okozni az embereknek, illetve elgondolkodtatjuk őket.

– Ha már szóba került a kezdet, a lemezcím kapcsán adott a kérdés, mit kellett férfiemberként újragondolnod, milyen változásokat hozott a számodra ez az évtized?
– Tíz évvel ezelőtt roppant gizda voltam és erőszakos. Azt kell, hogy mondjam, szerencsére mára sokkal megfontoltabb lettem. Mondhatni, kétszer is meggondolom azt, amit végül egyszer sem teszek meg.

– Bár számodra az Unisex még nem jelent ennyi időt, viszont egy esztendőnyi munka sem kevés. Ivett, gondoltad volna, hogy ennyit kell várnod, mire kezedbe veheted ezt a nagylemezt?
– Tisztában voltam azzal, hogy külföldön mások a feltételek. Ott még egy évnél is több időt fordíthatnak egy album elkészítésére. Magyarországon azonban más a helyzet, ezért úgy véltem, legkésőbb nyáron polcomra tehetem ezt a lemezt. Aztán eltelt fél év, s bár jól álltunk, éreztük, hogy ez még messze van a késztől. Viszont nem sürgetett senki és semmi, s mi mindent bele akartunk gyúrni a dalokba! Emlékszem, volt néhány egyéni elképzelésem is, melyek megvalósításában kitűnő partnernek bizonyult Polyák Péter szövegírónk, aki szó szerint belém látott.

– Szöveg-centrikus vagy?
– Ha nincs tartalma annak, amit énekelek, akkor az egész nem több üres szavaknál! A lemez címe sem véletlen. Laci az életét tudja átgondolni e dalok segítségével, engem pedig elgondolkodtatnak, felkészítenek az életre, ami előttem áll. Sikerült olyat alkotnunk, ami minden korosztályt megérinthet, mivel éppúgy megtalálható benne a fiatalos őrület, mint az érett komolyság.

– Van kedvenc dalod?
– Erről a lemezről? Tíz is! Ami viszont igazán közel áll hozzám, az a Titkot rejt… című szám. Soha nem felejtem el ennek a dalnak a felvételét! A stúdiómunkák vége felé tartottunk, s addig minden dalhoz kaptam instrukciókat, ennél viszont azt mondták a fiúk, hogy teljes egészében rám bízzák a feléneklést. Többször is nekifutottam. A kezdeti idegességből végül sikerült annyira feloldódnom, hogy teljesen könnyednek és szabadnak éreztem magam, s akárhányszor eszembe jut ez a dal vagy a színpadon énekelem, újra meg újra felidézem ezt a semmihez sem fogható boldogságot.

Balajti Péter

2006. 11. 16.