Hírek Bulik, koncertek Fesztiválok Interjúk Lemezajánló Fotók / videók Fórum Képeslap Linktár

Interjúk

Talán a szívből adni kéne - annabarbi

annabarbi - Talán a szívből adni kéne - annabarbi

Talán a szívből adni kéne

Ezidáig háromszor voltam annabarbi koncerten,
s mindannyiszor megfogadtam, hogy a következő alkalomkor fejvesztve fogok tombolni. Ezt a fogadalmamat azonban még nem tudtam betartani, mivel mindahányszor csak döbbenten álltam, és figyeltem árgus szemekkel. Ezzel pedig egyáltalán nem voltam egyedül; a közönség mindvégig szoborparkot imitálván hüledezett, amit Egyedi Péter (ének, gitár) rendszerint meg is énekel a Csak az a mosoly száll c. dal refrénjében: „Itt most meg mindenki vigyázzban áll.”
Így volt ez a számomra – eddig – legemlékezetesebb annabarbi koncerten is, május 10-én, Budapesten, azon a helyen, ahol a lányok bombázók, a fiúk macsók, a hangulat haven (és állítólag itt még a rock is él). A Mámor Fesztiválról szaladtam át tehát a Rocktogonba.
A COLORSTAR rovására esett a választásom erre a konzira, ami részemről áldozatértékű húzásnak tekinthető, ám piszkosul megérte. A hely szinte fullon van, bár örökelégedetlenségem mégis azt mondatja velem, lehetnének többen is.
Feltűnően sok a csaj. Hollandtermetű szőkék, fényes bőrű és tág pupillájú barnák, szemérmetlen feketék, vastagajkú vörösek, tehát választék van bőven, csak a fiúk győzzék tekergetni a fejűket.
Felcsendül a szenvedélyes Never c. dal; a Bátor (iker)testvérek idősebb tagja, Gergő (ének, gitár) lezárt szemekkel énekli ezt a szívet korbácsoló számot, melyben még a gallok is szót értenének.
„Olyan mint egyszer volt, tudom, hogy nem lesz már.” – falakat renget ez a slágergyanús Valami idebenn, amit ez a négy srác pimaszul megcsinált, nemhiába, hogy a publikum zsibbadásig bólogat, s folyamatosan ringanak a csípők. Jóhogy ringanak, bár jobb lenne, ha kicsit aktívabban tennék, mert e dalnak a dinamikája repíti a hallgatót, emiatt is futok rá, amint időm engedi, hisz’ a VALAMI IDEBENNre a legjobb futni (a Mátrixot, és a Colorstart is ajánlom), próbáljátok ki, érdemes! Pláne, hogy a salakos pályák egyhangúságát is felettébb szórakoztatóvá teszi. Mohóságom a zenében nem ismer határokat, emiatt úgy érzem, jó lenne, ha még egyszer megismételnék a refrént, de galád módon nem teszik, nagy bánatomra. Ezért kénytelen vagyok magamnak mindig elénekelni még egyszer, ami közel sem olyan…
Na de itt nem csak hallani, LÁTNI is kell, ugyanis azt a színpadképet, amit az annabarbi produkál mutogatni kéne. Még nem láttam ilyet magyar színpadon. A legnagyobb természetességgel fogják, és használják hangszereiket, emellett hihetetlenül jól mozognak. Örményi Ákos kezeibe mintha beleolvadt volna a basszusgitár, ehhez járul egy igen kedves arckifejezés, mely tagadhatatlanul tükrözi, hogy imád zenélni. „Mozgáskultúrájuk” mozzanataik szinte teljes egyformaságában, az összeszokottság összes jelében nyilvánul meg, de mindez abszolút nem tudatos, ettől válik tulajdonképpen teljesen hitelessé.
Képzeljetek el egy felszabadult, zilált, az izzadást végletekig tűrő dobost, aki sajnos, mint kollégái, ő is ülni kényszerül, s ha már ez van, akkor legalább plusz egy-két végtag segíthetne rajta, hogy ő is tudjon tombolni. Bátor Bence köztük még így is a „merevebb” kategóriába sorolható. - Jesszus akkor milyenek lehetnek a többiek? – merülhet fel a kérdés teljes joggal. A válasz teljesen egyszerű: lebilincselőek. Ez az annabarbi zenéjére is igaz, sőt elsőképp arra.
Nem beszélve arról, hogy ezek a fiúk amellett, hogy ilyen zenét játszanak, meg kell hagyni, zavarba ejtően jól néznek ki. No, nem szabadna ilyet leírni, mert ugye a zene az elsődleges, de mégis olyan ez, mint amikor a focit szerető, esetleg hozzáértő női nem elnézi a most aktuális labdarúgó világbajnokságot, és tátva marad a szája Del Pierot, Tottit vagy Tommasit látván, hogy csak az olaszokat említsem. További észrevételeket nem itt írnék, és nem most, talán a Cosmopolitanba, mert a többi meglátásom már abba a lapba illene.
A magukat az indie-emo-garázs-pop kategóriába soroló zenekar igen nagy hangsúlyt fektet a vokálra. Ritkaságszámba megy, amint a két fiú, Péter és Gergő vokálozik. De nem csak ők, Ákos is, a Kicsi bogár c. dalban, amiről nem árulok most el semmit, tessék élőben meghallgatni augusztus 5-én, a Sziget Bahia Színpadának szoros közelségében, 19 órakor! Sajnos a "szigetes" konzi előtt nem lépnek fel sehol, emiatt marad a "Ne hangosítsd fel!" instrukcióval ellátott demó, amiért - a zseniális Kacsalla honlapgyáros-mester szavaival élve - azonnal visszaszaladnék az égő házba.
Bánatomra a "H" c. dal nincs rajta ezen a demón. Révület a félhomályban. Így éltem meg ezt a szerzeményt, aminél vérlázítóbb, csontig hatolóbb zenét még nem hallottam. Amikor elindul a lavina, először csak halkan, aztán egy váratlan pillanatban óriási elánnal, hangosan omlani kezd, s amit ér, ott kő kövön nem marad. Ez a „H”. Ebben a dalban nincs menekvés. Akaratlanul is csapódik az arcokba, magával ragadja a döbbenettől „lebénult” tehetetlen hallgatóságot.
Jó tanácsként csak annyit, hogy azt az energikusságot, spontaneitást, játékosságot és önkifejezést, amit az annabarbi a hallgatóinak mutat, sokkal jobb, és könnyedebb mutatvány lenne végigőrjöngeni, de lehet, hogy a közönségnek is egymás közt talán a szívből adni kéne.
www.annabarbi.hu

kárpátidia

2002. 05. 10.

A cikk küldése emailben A cikk nyomtatása

Neked mi a véleményed?

kárpátidia 2002. 06. 21. 0:00
Neked mi a véleményed a cikkről?
VENDÉG 2014. 06. 04. 15:18
SZÉP

Nick-név:

Ellenőrző kód
Ellenőrző kód:

Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.

Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »

Talán a szívből adni kéne - annabarbi cikk képei
annabarbi - Talán a szívből adni kéne - annabarbiannabarbi - Talán a szívből adni kéne - annabarbi