Jazz
Mind1ik
Interjúk
Talán a szívből adni kéne - annabarbi
Talán a szívből adni kéne
Ezidáig háromszor voltam annabarbi koncerten,
s mindannyiszor megfogadtam, hogy a következő alkalomkor fejvesztve fogok tombolni. Ezt a fogadalmamat azonban még nem tudtam betartani, mivel mindahányszor csak döbbenten álltam, és figyeltem árgus szemekkel. Ezzel pedig egyáltalán nem voltam egyedül; a közönség mindvégig szoborparkot imitálván hüledezett, amit Egyedi Péter (ének, gitár) rendszerint meg is énekel a Csak az a mosoly száll c. dal refrénjében: „Itt most meg mindenki vigyázzban áll.”
Így volt ez a számomra – eddig – legemlékezetesebb annabarbi koncerten is, május 10-én, Budapesten, azon a helyen, ahol a lányok bombázók, a fiúk macsók, a hangulat haven (és állítólag itt még a rock is él). A Mámor Fesztiválról szaladtam át tehát a Rocktogonba.
A COLORSTAR rovására esett a választásom erre a konzira, ami részemről áldozatértékű húzásnak tekinthető, ám piszkosul megérte. A hely szinte fullon van, bár örökelégedetlenségem mégis azt mondatja velem, lehetnének többen is.
Feltűnően sok a csaj. Hollandtermetű szőkék, fényes bőrű és tág pupillájú barnák, szemérmetlen feketék, vastagajkú vörösek, tehát választék van bőven, csak a fiúk győzzék tekergetni a fejűket.
Felcsendül a szenvedélyes Never c. dal; a Bátor (iker)testvérek idősebb tagja, Gergő (ének, gitár) lezárt szemekkel énekli ezt a szívet korbácsoló számot, melyben még a gallok is szót értenének.
„Olyan mint egyszer volt, tudom, hogy nem lesz már.” – falakat renget ez a slágergyanús Valami idebenn, amit ez a négy srác pimaszul megcsinált, nemhiába, hogy a publikum zsibbadásig bólogat, s folyamatosan ringanak a csípők. Jóhogy ringanak, bár jobb lenne, ha kicsit aktívabban tennék, mert e dalnak a dinamikája repíti a hallgatót, emiatt is futok rá, amint időm engedi, hisz’ a VALAMI IDEBENNre a legjobb futni (a Mátrixot, és a Colorstart is ajánlom), próbáljátok ki, érdemes! Pláne, hogy a salakos pályák egyhangúságát is felettébb szórakoztatóvá teszi. Mohóságom a zenében nem ismer határokat, emiatt úgy érzem, jó lenne, ha még egyszer megismételnék a refrént, de galád módon nem teszik, nagy bánatomra. Ezért kénytelen vagyok magamnak mindig elénekelni még egyszer, ami közel sem olyan…
Na de itt nem csak hallani, LÁTNI is kell, ugyanis azt a színpadképet, amit az annabarbi produkál mutogatni kéne. Még nem láttam ilyet magyar színpadon. A legnagyobb természetességgel fogják, és használják hangszereiket, emellett hihetetlenül jól mozognak. Örményi Ákos kezeibe mintha beleolvadt volna a basszusgitár, ehhez járul egy igen kedves arckifejezés, mely tagadhatatlanul tükrözi, hogy imád zenélni. „Mozgáskultúrájuk” mozzanataik szinte teljes egyformaságában, az összeszokottság összes jelében nyilvánul meg, de mindez abszolút nem tudatos, ettől válik tulajdonképpen teljesen hitelessé.
Képzeljetek el egy felszabadult, zilált, az izzadást végletekig tűrő dobost, aki sajnos, mint kollégái, ő is ülni kényszerül, s ha már ez van, akkor legalább plusz egy-két végtag segíthetne rajta, hogy ő is tudjon tombolni. Bátor Bence köztük még így is a „merevebb” kategóriába sorolható. - Jesszus akkor milyenek lehetnek a többiek? – merülhet fel a kérdés teljes joggal. A válasz teljesen egyszerű: lebilincselőek. Ez az annabarbi zenéjére is igaz, sőt elsőképp arra.
Nem beszélve arról, hogy ezek a fiúk amellett, hogy ilyen zenét játszanak, meg kell hagyni, zavarba ejtően jól néznek ki. No, nem szabadna ilyet leírni, mert ugye a zene az elsődleges, de mégis olyan ez, mint amikor a focit szerető, esetleg hozzáértő női nem elnézi a most aktuális labdarúgó világbajnokságot, és tátva marad a szája Del Pierot, Tottit vagy Tommasit látván, hogy csak az olaszokat említsem. További észrevételeket nem itt írnék, és nem most, talán a Cosmopolitanba, mert a többi meglátásom már abba a lapba illene.
A magukat az indie-emo-garázs-pop kategóriába soroló zenekar igen nagy hangsúlyt fektet a vokálra. Ritkaságszámba megy, amint a két fiú, Péter és Gergő vokálozik. De nem csak ők, Ákos is, a Kicsi bogár c. dalban, amiről nem árulok most el semmit, tessék élőben meghallgatni augusztus 5-én, a Sziget Bahia Színpadának szoros közelségében, 19 órakor! Sajnos a "szigetes" konzi előtt nem lépnek fel sehol, emiatt marad a "Ne hangosítsd fel!" instrukcióval ellátott demó, amiért - a zseniális Kacsalla honlapgyáros-mester szavaival élve - azonnal visszaszaladnék az égő házba.
Bánatomra a "H" c. dal nincs rajta ezen a demón. Révület a félhomályban. Így éltem meg ezt a szerzeményt, aminél vérlázítóbb, csontig hatolóbb zenét még nem hallottam. Amikor elindul a lavina, először csak halkan, aztán egy váratlan pillanatban óriási elánnal, hangosan omlani kezd, s amit ér, ott kő kövön nem marad. Ez a „H”. Ebben a dalban nincs menekvés. Akaratlanul is csapódik az arcokba, magával ragadja a döbbenettől „lebénult” tehetetlen hallgatóságot.
Jó tanácsként csak annyit, hogy azt az energikusságot, spontaneitást, játékosságot és önkifejezést, amit az annabarbi a hallgatóinak mutat, sokkal jobb, és könnyedebb mutatvány lenne végigőrjöngeni, de lehet, hogy a közönségnek is egymás közt talán a szívből adni kéne.
www.annabarbi.hu
2002. 05. 10.
További annabarbi cikkek
Neked mi a véleményed?
Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.
Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »
Imádom a music.hu-t!
Interjúk
Zene a feneketlen mélységből
A Hableány színesíti A Dal idei mezőnyét, de közben alaposan kilóg belőle. Mély, érzelemgazdag, gond..
Jelzőfény az útvesztőben
Talán nincs is még egy olyan elszánt szlovákiai magyar zenész, mint Puss Tamás. Folyamatosan ötletel..
„Egy tollvonással megszüntethető a szakmánk”
A koronavírus-járvány megsebezte a koncertipart, rávilágított a zenészek és a mögöttük dolgozók kisz..
Koncert & party beszámolók
Havasi koncert-beszámoló – lehet ennél jobb?
Mivel lassan 6 éve ott vagyunk minden év végi Havasi koncerten, ezért volt már bőven tapasztalatom m..
Ákos koncert – a legjobbkor
Odafelé még azon töprengtem, vajon mennyire nyomja majd rá a bélyegét az estre az a méltánytalan, öv..
Ha ezt Bocelli láthatná... Havasi koncert show
Megvolt az idei Havasi show is, és aki eljutott valamelyik koncertjére (idén kettőt láthattunk, egy ..
Hírek
Hangszer, énekes, kiadó nélkül a Spotifyon: egy laptopos AI-kísérlet, ami valóra vált
Az AI-alapú zenekészítés sosem volt ennyire közel a hétköznapokhoz. Egy magyar vállalkozó–hobbizenés..
Karrierlehetőségek művészeknek a kultúra fővárosában, Pécsen
Informatikusnak kell tanulni, programozónak, mérnöknek, jogásznak, közgazdásznak, orvosnak – szinte ..
Három eszköz, amit mindenképp szerezzetek be, ha együttest alapítotok!
Megalapult a banda? Ez fantasztikus hír! Akkor kezdődhet is a munka, meg persze először is a beszerz..
Lemezajánlók
Szabó Benedek és a Galaxisok: Cím nélküli ötödik lemez (Randy Hardcore Event Management)
Szabó Benedeknek ezúttal a pályafutása került válságba. Megszokta, hogy a Szabó Benedek és a Galaxis..
Kontor – Horváth: Acoustic (Tom-Tom Records)
Az Acoustic című lemez két népszerű zenész felszabadult játéka, örömzenéje. A sok hangszeren játszó ..
Anna and the Barbies: Indián (Supermanagement)
Az Anna and the Barbies Indián című nagylemezének borítójáról hiányzik a figyelmeztetés: fel kellett..