A koncertre közeledve, már volt valami a levegőben: Fehér puma-cipők, szegecselt bőrdzsekik, sörösüvegek, és jó néhány „van egy kis apród?”. Micsoda érzés, már legalább négy éve nem voltam metálkoncerten. Ez mindig valami más, egy különleges alkalom. Nem számít az öltözék, nem kell a nagy felhajtás, nincs szükség Davidoff parfümre, és nem kell hajat mosni. Végre az ember viszontláthatja azokat az arcokat is, akik a május 1-i ingyen koncerteken az első sorban csápolnak, rájön, hogy a Blahán a srácok már 3 hete erre az alkalomra tarháltak. Persze azért nemcsak ezek a fazonok találhatók meg. Itt voltak a kora tizenéves frissensült metálosok, gyorsan növesztett hajjal, és egyengyűrött metál-pólóban. Aztán voltak itt nosztalgia-metálosok is, akik arról felismerhetők, hogy az átlag rockernél jobban öltözöttek, 10-15 évvel öregebbek, de azért a régi dalszövegeket még hellyel-közzel dúdolják. Szerda este összegyűlt kb. 7000 ember a stadionon belül, és vagy 500-600 kívülről hallgatta. Nagy várakozás előzte meg a négy gitáros produkcióját, és persze a visszatérő Bruce Dickinson énekhangját. A gitárosok nem voltak rosszak, habár nem volt hallható az összes, köszönhetően az erősítés gyenge színvonalának. Bruce azonban énekelt, sikoltozott és úgy törődött a közönséggel, mint egy figyelmes apuka. Le a kalappal előtte! Többet futott a kétórás koncert alatt, mint egy magyar futtballista 1 hónapon keresztül. Megmászta a színpadot, lógott az állványokon, ugrált az erősítőkön, és közben énekelt, szidta az MTV-t, leszólta a divatmajmokat. Rajta igazán nem múlott a koncert sikere. Érdemes megemlíteni a látványt, ami mindig megdobja a hangulatot. Rémisztőek voltak a háttérvásznak, brit zászló-hordó szörnyekkel, lógóbelű élőhalottakkal. Megjelent Eddie a banda 2 ember-nagyságú fő-szörnye, úgy robbantak a kínai petárdák, mint a szépemlékű Pokolgép koncerteken. Vonaglott 4 db leszbikus vesztaszűz egy 2x2 méteres ketrecben miközben Bruce Dickinson hergelte őket. Janick a gitáros úgy pörgette hangszerét, mint aki le akarja takarítani a színpadot, a többi zenész pedig a metál összes sémáját megmutatta.(head-banging, gonosz-grimasz, együtt-gitár). Ja, és a rockerlányok: Talán itt van a legnagyobb fejlődés az előző évekhez képest, csinosabbak lettek a csajok. Úgy látszik a vegetáriánus koszt, és a hosszú koplalás itt is megtette a hatását.
Mindent összevetve: aki már ismerte a zenéjüket az nem csalódott, aki csak kíváncsiskodni ment ki az megkapta a magáét, lehetett énekelni a slágereket, volt lehetőség zúzásra, és megmutatták az emberek, hogy a metál élt-él-és élni fog. Akik nem lehettek ott, azoknak itt vannak a számok:

01) The Wickerman
02) Ghost of the Navigator
03) Brave New World
04) Wrathchild
05) Two Minutes To Midnight
06) Blood Brothers
07) The Sign Of The Cross
08) The Mercenary
09) The Trooper
10) Dream Of Mirrors
11) The Clansman
12) The Evil That Men Do
13) Fear Of The Dark
14) Iron Maiden
15) Number Of The Beast
16) Hallowed Be Thy Name
17) Sanctuary

-Vermes Gábor beszámolója-

Jónap Tamás

1999. 05. 24.