Tövisházi Ambrus, az Amorf Ördögök zenekar zeneszerzője, őt faggatta száguldó riporterünk: A weblapról: (ezt Ambrus maga írta) Jelenlegi zenéjük visszanyúlás több letűt korhoz és stílushoz. Felhasználnak hangulatokat, érzéseket a régi paraszti világból, a 40-es évekből, a film noir-ból, a sanzonokból. Zenéjükben megtalálhatóak különféle népi elemek a magyar, indián, klezmer és délszláv népzenei örökségből. Nem zárkóznak el, azonban klasszikus zenei elemek használatától sem. Mindehhez jön még a jazz és - természetesen – az elektronikus zene. Az Amorf Ördögök, úgy látja, hogy jelenkori világunkban már nincs egységes esztétikum, nincs egyetlen egységes stílus. Nincsenek közösségek; nincsenek dalok, melyeket az emberek énekelhetnének fürdőszobákban, tábortüzeknél, nyilvános illemhelyeken, (halkan magukban) a buszmegállókban, vagy hosszúra nyúlt éjszakák magányában. Zenéjükben a kiindulópont: kicsit élhetőbbé tenni mindennapjainkat.

Music Hu: Mondhatjuk a zenétekről azt, hogy ez olyan dzsessz, ahol a szöveg kiemelkedő szerepet kap, szinte dominál? Gondolok itt a verses betétekre.

TA: Szerintem ez egyáltalán nem dzsessz, sőt ha ezt egy dzsessz-zenész hallaná, akkor megsértődne. Mondjuk ők eleve ilyen sértődékenyek. Egyébként vannak benne dzsesszes elemek, és egy pár számban Eichinger Tibor dzsesszgitáros játszik (aki jó ismerősünk, és megkértük, hogy szerepeljen a lemezünkön), de alapvetően én azt gondolom, hogy egy keverék műfajt képviselünk.

M: A dalszövegek vannak meg előbb, és ahhoz születik meg a zene?

TA: Nincsen előre definiált számírási módszer. Van a Szabolcs (Tariska Szabolcs, zeneszerző-énekes), aki a szövegíró, és ő hamiskásan eldünnyögi nekem az ötleteit, és akkor együtt próbálunk belőle valami zenét összehozni. Illetve főleg én, mert én vagyok az ún. zeneszerző. A számítógépen összetákoljuk az alapokat, jön hozzá egy énekdallam, és aztán elénekeljük ketten vagy hárman. Vagy egyedül.

M: Tele van egzotikus hangokkal a zenétek: arab, indián, szlávos, magyar népies hangszerek.

TA: Igen, ez részben köszönhető az élő zenészeinknek, Mehlhoffer Tamásnak és Mikó Gyurinak, akinek a lakásában már csak egy szűk folyosó van, ahol lehet közlekedni, egyébként két és fél méter magasságig hangszerek vannak… Másrészt régi lemezekről szerzünk hangmintákat. Aztán megpróbáljuk ezeket organikusan egybeépíteni.

M: Visszatérve a dzsesszhez. Nem egy szomorú műfaj, de nem is az a „hű de baromi vidám” dolog. Van ez a Parti lány c. dal. Ez most vicc, vagy nem? Azon túl, hogy ez egy vicces lemez úgy általában.

TA: Hát kilóg a sorból, abból a szempontból, hogy ennek a számnak a szövegét nem a Szabi írta, hanem Pásztor Tamás, aki végül is nem állandó tag, csak néha-néha kisegít minket. Volt neki egy jó dalszövege, és akkor rittyentettünk rá egy számot. A lemezre fölkerült szám egyébként kb. a hatodik verziója a dalnak. Az első videoklippünk is ebből a számból lesz, ami remélhetőleg október végétől lesz látható a tévében. Valóban, ez egy sokkal könnyedebb szám. Muszáj volt oldani a lemez legnagyobb részének a melankolikus-depressziós hangulatát ilyen dalokkal, tehát ez valamennyire tudatos, hogy raktunk ilyen jó kis vidám dolgokat is rá. A lemez egészét nézve azonban a lehangoltság uralkodik, nem a pozitív életérzések.

M: A lemez kb. egyharmadát nosztalgikus nóták, teszik ki. A „Virágos kert az élet” még egy zenei szaklapot is megtévesztett, mely kritikájában feldolgozásként értékeli ezen szerzeményt…

TA: Igen, elfogadjuk ezt a „nosztalgia”-dolgot; a koncepciónk egy része az, hogy retro-elemeket belevegyünk a zenénkbe, régies stílusban komponáljunk. Azzal próbálunk kísérletezgetni, hogy nagyon régi hangulatú dalok érzelemvilágát adjuk elő mai hangszerekkel, elektronikus alappal. A „Virágos kert az élet” és a „Látom magam a poharamba′” is ilyen operettes számomra. Egyébként a Szabi, a bajszos ember a borítón, ő az Operett Színházban dolgozott egy fél évig, és – váltig tagadja –, de én biztos vagyok benne, hogy nagy hatással volt ez rá, és sokszor innen merít ihletet.
Zenei részről pedig itt van egy igazi tangóharmonikás, ő Bresztyenszky Jenő, egy Söndörgő nevű délszláv népzenét játszó zenekarban játszott korábban. Ő is játszik a koncerteken.

M: Szerintem a nosztalgikus daloknak a legviccesebb a szövege. Mondhatjuk azt, hogy a tudatos retro és visszanyúlás ma nem működik a humor nélkül?

TA: Erről igazából a Szabi tudna beszélni, mert ő írta a szövegeket. Szerintem azokat a számokat sem feltétlenül kell komolyan venni, amelyeknek komoly a szövege. Ez egy kikacsintás. A nyálasság–nemnyálasság és a giccs–nemgiccs határán próbáltunk evickélni, és ezzel a lemezzel szerintem ezt maximálisan megvalósítottuk.

M: Milyenek a korábbi munkáitok, a „katasztrófazene” és a „szobadiszkó”? (lásd a weboldalt, ami egyébként: http://ordogok.pardey.org).

TA: Veszélyes… veszélyes… Egy dadaista zenekar volt, talált tárgyakból készültek a zeneművek… vagyis a számok. Azóta nagyon megszelídült a zene. Olyan szempontból azonban megmaradt a talált tárgyakkal való operálás, hogy egy-egy számnak a születése onnan indul, hogy valami ócska, régi lemezen talált hangmintát berakok a számítógépbe, és akkor onnan fejlődnek ki a dolgok.

M: A lemezborítón nincsenek feltüntetve, hogy vesztek-e valakitől hangmintát. Használtatok idegen anyagot, vagy terveztek ilyet a jövőben?

TA: Erről nem nyilatkozom.

M: Mi a helyzet Szőke András filmrendezővel?

TA: Szőke András végigkísérte a zenekar életét az utóbbi három évben. Úgy kezdődött, hogy a „Virágos kert az élet” c. számunkat felhasználta az egyik filmjében. A Szabolcs révén ismertük meg (Szabolcs ugyanis polgári foglalkozását tekintve másodasszisztens/színész, szintén filmszakmabeli – a szerk.), akivel együtt dolgoztak a „Helyfoglalás, avagy a Mogyorók bejövetele” c. filmen. Úgy néz ki, hogy Szőke András új filmjéhez is csinálunk egy vagy több számot. Ez a film most készül, címe „Tündérdomb”.

M: Mi a véleményed a Csinibaba zenéjéről?

TA: Szerintem rettenetes. Nagyon idegesített az általuk használt hangszerelés. Mondjuk a négy Kispál-számból kettő jól sikerült, de egyébként nem szeretem. Egyébként a Csinibabával megvádoltak minket. Az első maxink, a „Nekem a Balaton” az egy régi számnak az újrajátszása, és erre mondta az Alföldi Robi egy népszerű kereskedelmi tévé reggeli műsorában, hogy milyen Csini. Babás. Valóban újból elővettünk egy ilyen hatvanas évek eleji dolgot, de úgy gondolom, hogy ahhoz sem a szokványos módon álltunk hozzá. Van benne egy kis csavar.

M: Bementem ma az IndieGo-ba, és bejött oda egy negyven év körüli hölgy, majd az eladóknak elkezdte idézni a „Betyár a Holdon” szövegét („Mondd, meg mit vegyek, hogy a Rómeó legyek…”), és tudni szerette volna, hogy milyen zenekar lehet ez. A kuka eladóknak fogalmuk sem volt; szabadkoztak, hogy nem ismerhetik az összes előadó mindegyik számát. és akkor én mondtam, hogy Amorf Ördögök, és nagyon boldog volt. Ezt a zenét tehát még az idősebbek is befogadják. Ez mennyire volt tudatos?

TA: Ez a korosztály egyáltalán nem járt a fejünkben, de az első pár hét reakcióit összegezve elmondható, hogy valamiért az idősebb korosztályból inkább érdeklődnek irántunk. Nem igazán tudom, hogy miért. Talán mert a Szabi szövegvilága minden fiatalos szlengtől és flaszterdumától mentes. Nagyon elvarázsolt költő a Szabolcs. Ez az élete, hogy dalszövegeket ír és filmekben vesz részt. Művészember. Persze mindannyian meg vagyunk kicsit zakkanva, de ez természetes, ha az ember zenével foglalkozik. Szerintem nem lett olyan könnyen befogadható a lemez, mint amilyet szerettünk volna. Sok embert megérint, de biztos, hogy nem lesz belől popsiker. Persze nem lennénk szomorúak, ha sikeres lenne, és játszanák a tévében, rádióban, de azt gondolom, hogy van egy ilyen furcsa hangulata az egésznek. Nem olyan, mint pl. az Ákos.

M: Külföldi visszhangok?

TA: Nem gondoltuk volna, hogy bárki erre külföldön fölkapja a fejét, mivel a szöveg magyarul van, és ez elég karakteres része a zenének. Csodálkoztunk is, amikor több helyről jött pozitív visszajelzés. A nyáron véletlenül itt járt egy portugál újságíró, és amikor megnézte az egyik első koncertünket, akkor nagyon lelkendezett, és ígérete szerint egy portugál újságba fog rólunk írni egy elég hosszú cikket. A másik visszajelzés pedig a német Compost Records nevű new-jazz kiadóhoz tartozó Les Gammas nevű társulattól jött. Az egyik DJ-ének (Tom Weiland) a szép dallamok tetszettek meg, és oda fogja adni egy bécsi rádiós embernek, aki az ottani „Palotai”. Németországból kaptunk e-mailt, hogy azonnal küldjünk egy példányt, mert az Interneten ránk akadtak, belehallgattak, és nem bírják tovább Amorf Ördögök nélkül. Jó esélyünk van egy moszkvai turnéra. Az ütősünk, Mehlhoffer Tamás Finnországban találkozott egy orosz kiadónak a főnökével, akik hasonló elektronikus zenéket adnak ki. Odaadta neki a cédét, ami a pacáknak nagyon tetszett, és visszaírt, hogy milyen szuper. Orosz klubboknak kölcsönadta a cédét, és képtelen volt visszakapni, nagyon rákattantak, meg is hívtak minket. Már két-három koncert le is van fixálva, ha sikerül még egy párat szerezni, akkor ki tudunk menni december elején egy kisebb klub-turnéra Moszkvába.

M: Hogy hat ez a zene élőben? Olvastam, hogy a nyáron felléptetek a Balatonnál a Beach House-ban.

TA: Arról inkább ne beszéljünk… Egyébként a koncertezés nagyon nehéz ügy, mert ilyenfajta hibrid zenét technikailag is nehéz megvalósítani, gondolok itt az elektronikára. És számomra ez egy alapvető probléma, hogy van-e értelme annak, hogy kitol az ember a színpadra ilyen bazinagy tornyokat, és aztán látványosan csavargatja a gombokat, miközben cédéről szól a zene. Tudok ilyen zenekart mondani, de nem mondok.

M: Ezt már hallottuk Yonderboi-tól és a Roy és Ádámtól is…

TA: Ennek nulla értelme van. Mi most készülünk egy nagyobb koncertre, ami október 27-én lesz az Almássy téren, és mi azt találtuk ki, hogy cédéről jön az alap, hagyományos lemezjátszóval adok hozzá még hangokat, ha nem énekelek éppen, és egyébként hárman énekelünk (Péterfy Bori, Tariska Szabolcs, TA) és van még három zenész (dob, harmónika, pánsíp, doromb).

M: A Borinak fantasztikus hangja van.

TA: Meg jó csaj is… tehát élőben is meggyőző. Egyébként ő színésznő.

M: Ha felkérnek a Dáridóból, hogy a „Virágos kert az élet” c. számotokat játsszátok el ott, akkor mit fogtok mondani?

TA: (nevet) Szerintem remek lenne egy dáridós szereplés. De óvatosnak kell lennünk, hiszen ha megnézzük például az Anima Sound Systemet, ők belementek egy olyan szituációba, hogy kvázi rockzenekarként kezdtek el funkcionálni. Ugyanaz, mint az Illés vagy a Zorán volt kb. harmincöt évvel ezelőtt, csak elektronikus hangszerekkel. Mi viszont ezt el akarjuk kerülni. A zenénknek is más a jellege – mi soha nem fogunk nagy vagy akár kis stadionkoncerteket. Arra törekszünk, hogy intimebb hangulatú helyeken lépjünk föl. Másrészt látványelemekkel is szeretnénk a koncertjeinket gazdagítani Szolnoki József révén, aki már az Almássy téren is fog már vetíteni, ha minden összejön. Inkább a kisebb, az egyéb művészeti ágakhoz csatlakozó rendezvényeken vennénk szívesen részt.

M: Milyen zenei példaképeid vannak? Mit hallgattok?

TA: Az elmúlt év során ismerkedtem meg Matthew Herbert angol zeneszerzővel, aki elképeszt és a hatása alatt vagyok. A Nándinak az új mixlemezén van két száma is… Technoból, house-ból indult ki, de furcsán vitte tovább – ő is ilyen zörejekkel dolgozik, testhangokkal, összeverődő üvegcserepek, satöbbi, és ilyen elemekből épít fel egy kvázi tánczenét. Sok álneve van (Wish Mountain, Radio Boy, Doctor Rocket). A Szabi pedig utálja az összes ilyen elektronikus zenét, ezt az egész techno-dolgot nem érti, meg hogy miért kell ott a DJ-knek a lemezeket cserélgetniük. Van tehát egy kontraszt a kettőnk között. Ő a Balogh Kálmánt meg Romano Kokalot, Tom Waits-t hallgat. Ez lehet a magyarázata a nosztalgikus vonalnak is…

M: Ki az a Tristram Shandy?

TA: Az az én álnevem. Egyébként ő egy Lawrence Stern regénynek a főszereplője. Az a címe, hogy Tristram Shandy úri élete, és baszott hosszú, ilyen ezerkétszáz oldalas. Egy vicces könyv. Mondjuk én nem, olvastam még végig, csak az elejét olvastam el… Egy családregény, ami paródiája a családregényeknek, olyasmi lehetett akkoriban, mint most a Monthy Pyton. Kilenc részes, és úgy az ötödik rész közepén születik meg Tristram Shandy. A Kispál remixalbumán jelent meg eddig ezen a néven egyetlen remixem. Egyébként a Keyserrel tervezgetünk közös munkát. A Pedróval is dolgozgattam, valószínűleg az új mixlemezére is készül egy-két szám. Jó ilyen DJ-kkel együtt dolgozni, máshogy állnak hozzá a zenekészítéshez. Dídzséfüllel…

Jónap Tamás

2000. 06. 24.