Dubajozik az ír banda – persze, nem úgy, ahogy mifelénk szokás. A Fallen Empires albumhoz kapcsolódó 2012-es turné egyik állomása az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa, ahol a medina helyett az egyik legkomolyabb luxusszállodában, az Atlantis-ban játszanak Gary Lightbody-ék. Bár az 1994-es eredeti felállásból már csak az énekes maradt, az ötfős csapat összeállítása 2005 óta változatlan, márpedig a Snow Patrol sikerei leginkább onnan eredeztethetőek. Az ír fiúk nem is hazudtolják meg eredetüket (bár a billentyűs és a basszusgitáros skót): hegedűt, pontosabban vonósokat, illetve picit folkos beütésű női vokált találunk több friss szerzeményben, így The Garden Rules-ban, a Those Distant Bells-ben és az énekmentes Berlinben is.

A szerzemények próbálnak a lehető sokszínűbb képet festeni az együttesről: miközben a feszültséget sugárzó, filmzenei hatásokkal operáló címadó dalon érezni, hogy Hollywoodnak szánták, addig a Lifening egy visszafogott klub hangulatát idézi, a New York viszont egy arénányi emberre hangolva varázsolja el/emeli fel a befogadót, s válik a korong egyik legjobb felvételévé. (Mellette már nem tud labdába rúgni a szintén csendesebb felvételek közé sorolható, s felesleges egyperces utcazajjal záró The President). Igaz a New York kislemezre még nem került, mivel az albumot az elektronikája és monoton tempója miatt a lemez többi dala közül kilógó, megmosolyogtatóan elismerésre méltó klippel kiegészült Called Out In The Dark, illetve a finoman induló, majd erőteljessé váló This Isn’t Everything You Are vezették fel, többé-kevésbé hatásosan. A „titkos csodafegyvernek” számító, Coldplay-beütésű In The End nagyon eltalált nóta, ám a Snow Patrol vesztére a brit banda velük közel egy időben adta ki slágergyanús szerzeményekben gazdag új anyagát, így Lightbody-ék nem tudtak akkorát szakítani e dallal, mint szerettek volna.

A torzítós, önmagát túl komolyan vevő nyitódal, az I’ll Never Let Go felütése még akkor is tévedés, ha a The Weight of Love is ezen a gitárokat arcba toló vonalon mozog, s utóbbi tempója illik az első kislemeznek választott Called Out In The Darkhoz, no meg a lemez vége felé felcsendülő, rafinált felépítésű, de ütős refrénű hatperces tételhez, a The Symphony-hoz.

S hogy mi zárja a lemezt? Nem csalás, nem ámítás: egy előjáték. A Broken Bottles Form A Star (Prelude) állítólag a következő nagylemezre kívánja hangolni a hallgatót, aminek persze még nyoma sincs, így valódi öngólról beszélhetünk.

Hiába a bandán belüli közös munka, a Snow Patrol hatodik sorlemezének anyagáról több dicséret mellett sajnos elmondató, hogy nem egységes, sőt. A dalok sorrendje megkérdőjelezhető, s a felemás koncepció is inkább lefelé kerekíti a végső osztályzatot. Közepes.

Tracklista:
1. I’ll Never Let Go
2. Called Out In The Dark
3. The Weight of Love
4. This Isn’t Everything You Are
5. The Garden Rules
6. Fallen Empires
7. Berlin
8. Lifening
9. New York
10. In The End
11. Those Distant Bells
12. The Symphony
13. The President
14. Broken Bottles Form A Star (Prelude)

Balajti Péter

2011. 12. 23. 23:31