Az előzetes hírek szerint Springsteen új dalait a gazdasági világválság következményeit nyögő amerikai átlagemberek ihlették.

A végeredmény viszont csalódás. Mármint annak, aki dühös szerzeményeket várt. A Főnököt zeneileg istenigazából továbbra sem lehet kihozni a sodrából. Vagy mégsem olyan rossz a helyzet a nagybetűs Amerikában, vagy hősünk ügyelt arra, hogy ne feszítse túl a húrt néhány befolyásos embernél. A tengerentúlon is volt arra példa, még a közelmúltban is, hogy emiatt szorult mellékvágányra egy-két pályafutás.

A Wrecking Ball című album szövegvilága ugyan radikálisabb az előzőekéhez képest. Bruce egyebek mellett rávilágít a folyamatosan növekvő amerikai társadalmi egyenlőtlenségekre és az ebből fakadó feszültségekre. A zenéjében azonban nincs számottevő változás. Mindössze annyi, hogy más nemzetek zenéjének elemeiből a szokásosnál többet épített be az amerikai folk-, blues- és countryalapokra épülő dalaiba. A Jack of All Trades mexikói, a Shackled and Drawn, a Death to My Hometown és az Easy Money kelta hangzással keveredik. Afrikai zenei motívumokat is használ. A gospel is jelen van, leginkább a címadó szerzeményben. A Rocky Ground címűben rapbetét hallható (!) Michelle Moore előadásában. Ez az első nagylemez, amelyet Springsteen az egyik meghatározó zenésze, a The E Street Band-es társa, Clarence Clemons szaxofonos tavaly júniusban bekövetkezett halála után adott ki, de nem nélküle készítette. A címadó dalban és a Land of Hope and Dreamsben csendül fel jellegzetes játéka.

A Wrecking Ball tehát a 63. életévében járó, New Jersey-i Bruce Springsteen megszokott hangzásvilágát viszi tovább. Egy újabb album, amelynek hatására a jövőben bizonyára még több kezdő előadó és zenekar nevezi meg az énekes-gitárost ihletforrásnak. (Új Szó)

Puha József

2012. 03. 25. 12:17