Palya Bea életrajzi kötete nem az, aminek látszik: szó sincs önmegdicsőülésről, világmegváltásról és kegyes, kulisszák mögé engedő pillantástokról. Itt bizony titok van, még ha nem is biztos, hogy az énekesnőnek ez volt az első számú célja e könyvvel. Mégis: elárulja a titkot arról, hogyan képes csodákra a hangjával, miképp születnek a sablonmentes dalszövegei, mivel fogja meg a legkülönbözőbb emberekből álló közönségét. Merthogy a gyerek-táncháztól a nevelőotthonos, cégbulis, müpás fellépéseken át a Palya-udvarig meg a Carnegie Hall-i koncertig terjedő karrier majd’ minden korcsoportot megérint.

Igaz, ezért a hallgatóságának is meg kell dolgoznia, fel kell fedeznie őt. Beába ugyanis nem könnyű belefutni: nem címlapsztár, nincs körülötte botrány, a csapból sem folynak a dalai, s mellbedobással sem fekteti két vállra a férfimagazinok főszerkesztőit, csakhogy reflektorfénybe kerülhessen. Akik viszont látták és hallották őt, tudják, hogy egy jelenség. Jó értelemben. Csodákra képes, s úgy varázsolja el a befogadót, hogy közben mindvégig emberi, nem egy megfoghatatlan és megközelíthetetlen művész.

Persze attól, hogy valaki jól énekel és dalszövegeket ír, még nem biztos, hogy egy könyvet is képes kiadni magából/magáról. A játékos-merész stílus-kavalkáddal induló téma- és útkeresés végül irányt talál: bár a gyerekkortól és a szülőfalutól indul, az idősíkok és történetszálak olyan vadul keverednek, mint Alejandro González Iñárritu 21 gramm című, kétszeres Oscar-jelölt mozijában. A mexikói rendező (hoppá, vajon miért Mexikó az egyik kulcsfontosságú hely Palya Bea életében?!) annak idején azzal magyarázta, hogy szembe ment a hagyományos történetmeséléssel, mert szerinte az emberek is hozzá hasonlóan osztják meg életük apró sztorijait. Egy-egy figuráról vagy helyzetről egy másik vagy harmadik kaland ugrik be, ami könnyen lehet, hogy az eredetihez képest előbb, esetleg később történt, ám a sok elkalandozás csak-csak visszatalál az alaptörténethez, mely végül sokkal színesebbé, gazdagabbá válik.

Ezt érezni Beánál is, s e szerkesztés kicsit zavarosnak tűnhet az énekesnő pályafutását kevésbé ismerő, ám azt időrendben megismerni vágyó számára, de a már-már zavarba ejtően őszinte, intim magánéleti részletek (szüzesség-elvesztés, abortusz, víz alatti lánykérés, szülőkhöz való viszony) vagy az olyan szívmelengető-elgondolkodtató részek, mint a vak, gyermekotthonos, leánynevelős meg javítóintézetis gyerekekkel közös élmények mindezek felett átlendítik az olvasót.

Apropó intimitás: a trenddel ellentétben ez a kitárulkozó őszinteség cseppet nem öncélú: Bea számára az értelem és az érzelem, a barátok és egyéb kapcsolatok, s az általuk nyert tapasztalatok nem csak az életben fontosak, de a színpadon, a dalokban, zenékben, lemezekben is lecsapódnak. Precíz leírásának köszönhetően világossá válik a (nem) mindig tudatos alkotói folyamat, ahogy a semmiből valami lesz.

Olyan jó megismerni, hogy a hozott és kapott adományok, mint az ereiben csörgedező, a zenei forrást tápláló cigány vér meg a gyerekkori táncház és éneklések, a Bagról Budapestre felkerült lányt megkörnyékező, újabb és újabb zenei világokat feltáró zenészek, szerelmek, a nagyvilágban tett kalandozások a fejlődés hosszú útjának olyan makadám kövei, melyekhez szenvedés, küzdelem, magasságok és mélységek, valamint kitartás és elhivatottság társul. Mindazt a tudást, amivel Bea bír, nem lehet könyvekből, énektanároktól tanulni, s a puszta tehetség is kevés hozzá.

Őszinte könyvet kapunk, hiszen Bea hitvallása az őszinteség, az érzelmek kimondása, de ez sem jött számára csak úgy, ahogy a munka- és egyéb kapcsolatokért is meg kellett dolgozni. Persze kulisszatitkok és anekdoták is várnak a nyájas olvasóra az utolsó pillanatban kijavított hibás mastertől a Jack Bauerrel való turnézáson át az Amerika című dal megszületésnek mesébe illő megszületéséig, miközben Bea számára bizony terápiás célú belső kiírások sora és egy kemény önmagával való szembenézés is e könyv, külső-belső csatákkal, vívódásokkal – még a kötet címe sem volt könnyű szülés. Bár a szerelmek és kapcsolatok sokasága a kötet közepén egy kicsit soknak tűnik, az azt követő befejezés – a maga direkt késleltetett szülői részeivel – örömteli: hazai és nemzetközi elismerések, kapolcsi és Carnegie Hall-i sikerek, túlhajszoltságok és padlófogások, érzelmi szárnyalások és bukások, menedzserek, lemezkiadó-vezetők és kisebb-nagyobb csodák kíséretében Palya Bea végül önmagára és belső békéjére, sőt, még annál is többre lel. S e folyamat lelki megismerése által talán nem csak a rajongók információéhsége csillapodik, de a szimpla olvasó is gazdagabb lesz.

Balajti Péter

2012. 04. 15. 12:41