Minden idők egyik legismertebb musicalszerzője, a lovaggá ütött, és bárói címmel, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett Andrew Lloyd Webber legnagyobb mesterművei nem csak a világot jelentő deszkákon, de mozivásznakon és DVD-n kiadott színházi felvételeken egyaránt visszaköszönnek. Elég csak a Norman Jewison rendezte Jézus Krisztus Szupersztárra, az Alan Parker dirigálta, Webbernek Oscar-díjat hozó Evitára, vagy a Joel Schumacher irányításával készült Az operaház fantomjára gondolni! Vagy ott vannak a kamerák kereszttüzében, színházi körülmények között rögzített produkciók, mint a Két lökött inas, illetve a Macskák. Utóbbiak sorát gazdagítja a Love Never Dies – A szerelem örök, mely rekordsebességgel, a hivatalos hanganyag megjelenése, illetve a londoni West End premier után alig két évvel DVD-re, illetve BD-re került.

Bár a produkciót nem a musicalszerző szülővárosában, Londonban, hanem az első, Anglián kívüli bemutató helyszínén, az ausztrál fővárosban rögzítették, így a hivatalos CD-n megszokott művészek helyett, más előadók láthatóak és hallhatóak. A látvány és a produkció azonban így is káprázatos.

Igaz, a Fantomot életre keltő Ben Lewis nem veszi fel a versenyt Ramin Karimlooval, viszont a Christine-t alakító Anna O’Byrne jóval finomabb, törékenyebb, ezáltal hitelesebb, még ha túl fiatalnak is tűnik egy tíz éves gyereket nevelő anyához, mint a dögösen dívás londoni szereposztásban domborító Sierra Bogges. A Miss Giry-t megformáló Sharon Millerchip azonban sajnos kissé vénlányos megjelenésű, ugyanakkor a Raoult játszó Simon Gleeson és a nyílt tekintető, a világra művészien rácsodálkozó Gustave szerepében látható Jack Lyall egyaránt jó választásnak mondhatóak.

A DVD-kiadás valós szélesvásznú képe karnyújtásnyira hozza, és tűélesen adja vissza a színpadon történteket, legyen szó a gondosan elkészített jelmezekről, vagy a merészséget nagy fantáziával vegyítő, elvontnak mégsem nevezhető díszletekről. Mindehhez pazar színek társulnak, s az ember szinte az orrában érzi a semmihez sem hasonlítható színházi miliő illatát. A kétórás felvétel nem csak látványával, de kristálytiszta – sztereó és Dolby Digital 5.1-es térhatású – hangzásával is a képernyő elé szegezi a nézőt. A korongon 17 felirat, így angol és magyar is szerepel. Az utóbbi egyébként nem mű-, hanem tükörfordítás, így azok örülhetnek igazán, akik a hangulattal szemben a precizitást részesítik előnyben. Hamar kiderül, a nagy ívű kulcsdalok nem csak zene, de tartalom tekintetében is meghatározóak. Ilyen többek közt a hanganyaggal ellentétben a darab legelejére került ’Til I Hear You Song, továbbá a Beneath A Moonless Sky, a Devil Take The Hindmost, a The Phantom Confronts Christine, a Look With Your Hearts, s persze a címadó Love Never Dies. A tételek hangulata és zenei világa hű Az operaház fantomjához – a különbséget mindössze Párizs, illetve Coney Island eltérő közege jelenti, ám ezt inkább csak a fő motívumok közé került sejtelmes vagy éppen tingli-tangli tételek érzékeltetik.

S hogy miről szól a történet, mely tíz évvel a francia főváros operaház-tüze után játszódik? Akik nem ismerik Az operaház fantomját, vigyázzanak, a következőkben számos, előre nem biztos, hogy ismerni kívánt információ következik, a többiek viszont bátran olvassák tovább a következő, a folytatás tekintetében spoiler-mentes bekezdést!

A párizsi lángok közül nem került elő a Fantom, csak az álarca. A torzult lelkű és arcú zenei géniusz továbbra is számíthat Madame Giry és Miss Giry segítségére: nekik köszönhetően új életet kezdhet Amerikában, Coney Islanden. Fantasma nevű, vidámparkot kísértetkastéllyal vegyítő szórakoztató világa tetején ülve ő az úr, mégsem boldog. Hiányzik szerelme, Christine, aki azonban mást választott, s ma már nem csak ünnepelt sztár, de szerető feleség és anya is, aki éppen egy fontos megnyitóra érkezik a családjával Manhattanbe. A közelség azonnali cselekvésre készteti a Fantomot, s hamarosan nem csak egy visszautasíthatatlannak tűnő ajánlat, de egy(-két) párviadal fokozza fel a pozitív és negatív érzelmeket, múltbéli és jelenlegi titkokkal, s talán még ezeknél is borzongatóbb megjátszásokkal, számításokkal, melyek az egész felkavart-megkavart kalandot megállíthatatlanul viszik előre a meglepő fordulatot tartogató vég felé…

A felütés abszolút hatásos, akárcsak a jól elhelyezett kulcsdalok, ugyanakkor töltelék-tételekből is bőven jut, s sajnos a befejezés is egy kissé sutára sikerült. Összességében mégis méltó folytatást kapunk, mely, ha nem is akarja felülmúlni nagy elődjét, érzelem, történet és zenei világ tekintetében maximálisan illeszkedik Az operaház fantomjához. A magyar feliratot ne is próbáljuk összeénekelni a művészekkel, ez nem fog menni, ahogy rímeket is hiába keressünk, ugyanakkor a mű az első mondattól az utolsóig kristálytiszta lesz a nézők számára.

Minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás, márpedig a DVD a szuperprodukción túl tartalmaz egy közel negyedórás, magyar felirattal ellátott anyagot a musical ausztráliai színpadra viteléről, számos kulisszatitokkal. Kiderül például, hogy a legmagasabb díszlet három emelet magas, száznál is több a stábtagok száma, elárulják, ki a legtöbbször átöltöző szereplő, de gyakorlatilag a legfontosabb felnőtt résztvevők is mind megszólalnak, élükön Andrew Lloyd Webberrel, aki a produkció zökkenőmentes bemutatása kedvéért kiutazott Melbourne-be.

Balajti Péter

2012. 05. 16. 21:43