Négy (!) évvel a Funhouse című sorlemez, és két esztendővel Greatest Hits… So Far!!! feliratú válogatás után (melynek mindhárom új dala kislemez-siker lett) új anyaggal jelentkezik Alecia Beth Moore, azaz P!nk. A szülés mit sem változtatott dögös hangján, ráadásul az elmúlt évek dalszerző-producerei közül többen (Butch Walker, Max Martin, Shellback, Billy Mann) is visszatértek segíteni. A főszerepet azonban ezúttal nem ők, hanem Greg Kurstin kapta. A háromszoros Ivor Novello-díjjal és egy Grammy jelöléssel büszkélkedő zenegururól kevesen tudják, hogy már dolgozott együtt P!nkkel: Centerfold című dala azonban csak az I’m Not Dead című album bővített változatának ráadásai között szerepelt. Most viszont központi szerepet kapott a 43 éves Los Angeles-i alkotó: nem csak az idei első P!nk-kislemezsiker, a Blow Me (One Last Kiss) fűződik a nevéhez, de ő jegyzi a titkos favorit Walk of Shame című rockos energiabombát, a How Come You’re Not Here című nyolcvanas évek beütésű vidámságot és a True Love-ot is. Utóbbi tinglitanglit P!nk brit kolléganőjével, a házasságát követően Lily Rose Cooperré avanzsált Lily Allennel énekli.

A húzódalok egyébként a lemez első felében sorakoznak: az Are We All We Are című nyitódalról hangszerelése és hangmintázása alapján sokaknak juthat eszébe a Scooter – joggal. A középtempós Try tökéletesen passzol P!nk eddigi zenei világába, a világ jelentős részén ismeretlennek számító Nate Ruess azonban komoly lépést tett karrierjében a Just Give Me A Reason című dallal, melyben nem csak szerzőtársa, de előadópartnere is a vagány énekesnőnek. Ez a tétel ugyanis e sorok szerzője szerint a lemez legjobb darabja. (Nem volna meglepő, ha az esetleges kislemezt a karácsonyi piacra időzítenék…)

A problémás darabok ezután következnek: hiába a slágergyáros Max Martin és Shellback jegyzik a Slut Like You című ereszd-el-a-hajam-izét, ami emlékeztet ugyan az Get The Party Startedre, de annak közelébe sem ér, az indie-s címadó The Truth About Love-ra meg túlságosan is nagy figyelem esik, pedig inkább csak főhajtás egy letűnt zenei stílus felé. A Beam Me Up balladából tizenkettő egy tucat, a Here Comes The Weekend pedig inkább illik egy Eminem-lemezre, mint egy P!nk-korongra, de ha már feltehetően úgy szólt a megállapodás, hogy a rapper 2010-es albumán danol az énekesnő a Won’t Back Down című számban, akkor cserébe a szövegláda is lök pár rímet, akkor zenében is maradhatott volna a P!nk-vonal. A refrén végi oh-oh-oh-oh például egészen idegesítő!

A Where Did The Beat Go? kellemes darab, ahogy a hivatalos kiadást záró The Great Escape című, a zongorát vonósokkal kiegészítő balladára sem lehet panasz.

Ahol a normál kiadás véget ér, ott kezdődik a luxusverzió: négy ráadásdalnak örülhetnek a rajongók, melyek közül hármat az a Butch Walker jegyez, aki a korábbi Leave Me Alone (I”m Lonely) és a Bad Influence című nóták társszerzője. A refrénig középtempót adogató, majd a főrésznél felpörgő My Signature Move do-woop-vokáljával idézi azt a kort, amire a lemezborító is utal, az Is This Thing On? viszont azt példázza, hogy a dögös énekhangról is képes elvonni a figyelmet a rossz hangszerelés. Bezzeg a Run című ballada a dobgépével együtt is igazi nyolcvanas évek hangulatát idéző csemege, bár a gyermekszólós résznél azért rezeg a léc... A kibővített tartalmú lemezt záró Good Old Days hallatán pedig könnyen gondolhatja az ember, P!nk megirigyelte a country-ban utazó, Grammy-díjakat halmozó Lady Antebellum sikereit, így ő is tisztelgett egyet Nashville zenei világa előtt.

Összességében tehát, ha nem is kitűnően, de jól sikerült P!nk visszatérése, melybe a készítők többé-kevésbé ügyesen be tudták csempészni a 60-as, 70-es és 80-as évek hangulatát úgy, hogy a vadóc dalos stílusa is megmaradt. Slágerekből most sincs hiány – Blow Me (One Last Kiss), Try, Just Give Me A Reason, Walk of Shame –, s minden korábbinál több duettnek jutott hely, viszont a kísérletezős darabok nem igazán nyerők, a címadó tétel pedig kifejezetten az idegesítő kategóriába tartozik. Ettől függetlenül a 2013. februárjában Észak-Amerikából induló és Európába is eljutó turné (a nyilvánosságra hozott állomások között Bécs és Prága is szerepel) izgalmasnak ígérkező koncerteket sejtet.

Tracklista:

1. Are We All We Are

2. Blow Me (One Last Kiss)

3. Try

4. Just Give Me A Reason (közreműködik: Nate Ruess)

5. True Love (közreműködik: Lily Rose Cooper)

6. How Come You’re Not Here

7. Slut Like You

8. The Truth About Love

9. Beam Me Up

10. Walk of Shame

11. Here Comes The Weekend (közreműködik: Eminem)

12. Where Did The Beat Go?

13. The Great Escape

14. My Signature Move

15. Is This Thing On?

16. Run

17. Good Old Days

Balajti Péter

2012. 09. 25. 23:03

• P!nk: Are We All We Are (Live) (http://youtu.be/gdjavlkhcti)
• P!nk: Blow Me (One Last Kiss) /Live/ (http://youtu.be/73-hlxcdhac)
• P!nk: Just Give Me A Reason (http://youtu.be/gwx4itrlxg8)
• P!nk: Try (Live) (http://youtu.be/ivpekabhjya)
• P!nk: Walk of Shame (http://youtu.be/oiuchttunte)