Slágerek nélkül is virul, töretlenül halad előre, gyakran mellékutakra téved, különböző hatásokat illeszt a zenéjébe, de igazából egyikkel sem azonosul, a főutat mindig szem előtt tartja, és egyre izgalmasabb produkciókkal rukkol elő. Nem túlzás, az évek során saját zenei világot alkotott. Ez a colorStar. Sok tagcsere után trióként, Keleti András (ének, basszusgitár, ütőhangszerek, programozás), Szalay Péter (gitár, basszusgitár, programozás, vokál) és Szinovszki Márton (szintetizátor, programozás) felállásban, vendégzenészekkel kiegészülve készítette el az ötödik, Flow című stúdiólemezét, a tavalyi Komplementer című, remixeket felvonultató album után.

A colorStart a Vidámpark együttes négy tagja: Keleti András, Szalay Péter, Balahoczky István (basszusgitár) és Farkas Zoltán (dob) alapította Bertók Tiborral (szintetizátor). Búcsút intettek a Vidámpark szövegközpontú pop-rockjának, és egy teljesen új úton indultak el. Az inspirációt az egyre színesedő elektronikus tánczenei színtér és a világzene, a kettő metszéspontján éledező etno-techno, a klasszikus rocksémákat elvető poszt-rock, valamint a hatvanas, hetvenes évek space rockja adta. Nagyjából e hatások egyvelege képezi a zenekar első, 1998-ban kiadott etno-technós, trance-es, prog-rockos, pszichedelikus, szürreális Heavenicetrip! című stúdiólemezét, amelyet a formáció az Xplode Your TV n’ Make Your Own Movie (Robbantsd fel a tévédet, és alkosd meg a saját mozidat) felirattal látott el. A kortárs elektronikus tánczene és az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia az élő basszussal, dobbal kitűnő egységet alkot. A 2001-es VIA la Musica című második stúdióalbum – az elsővel összehasonlítva – lazább, kísérletezőbb, easy listeninges és nu jazzes elemeket is alkalmaz. A 2004-es Komfort és a 2009-es colorStar törzsét is a bevált recept adja, gitárközpontú tánczene hallható rajtuk.

A colorStart a kezdetekben – tévesen – instrumentális együttesnek tartották, pedig már az első nagylemezén is volt emberi hang, igaz, nem hagyományos szerepet töltött be, hangszerként, kiegészítő elemként funkcionált. Az évek során egyre fontosabbá vált az ének, persze a zenekar továbbra sem szövegközpontú. A kilenc dalt felvonultató Flow című albumon nagy a hangsúly az ének sokszínűségén, a zenészek sok szólamot, markáns effektezést alkalmaztak. Még vendégénekeseket is hívtak, a Warning című szerzeményben Judie Jay, a My Train címűben a The Carbonfools énekese, Fehér Balázs hallható. A szövegeket Keleti András és Judie Jay írta. Az együttes minden eddiginél poposabb nagylemezzel jelentkezett, de továbbra sem nélkülözi a pszichedelikus elemeket. A hagyományos, ritmusgitáros funkciót gyakorlatilag a sampler vette át. Az albumon vendégként még Somogyi Ferenc basszusgitáros, Soós Tamás szaxofonos és a szintén The Carbonfools-os Keleti Tamás dobos működik közre. Külön említést érdemel a záró, az afrikai beütésű Tutupe című dal.

A colorStar a színrelépésekor már a következő évek divatzenéjét tárta elénk. Gyorsan felzárkózott a magyar partis, élőzenés formációk élbolyába, a Másfél és a Korai Öröm mellé, e szűk közegen belül ma már egyeduralkodó. A koncertjei élményszámba mennek, a zenét vizuális elemekkel egészíti ki, összművészeti eseménnyé emelve azokat. A CD-i pedig egyre partisabbak. A Flow is tulajdonképpen egy több mint háromnegyed órányi tánczenei koktél. (Új Szó)

Puha József

2012. 11. 25. 8:21