Lemezajánlók

Green Day: ¡Tré! (Reprise Records/Warner)

Beérett a szójáték: az ¡Uno!, ¡Dos!, ¡Tré! című trilógia záródarabjának borítóján a banda dobosa, a lemezmegjelenés idején 40. születésnapját ünneplő Tré Cool látható. Az első két rész igen ütősre sikerült – a music.hu az elsőt ötösre, a másodikat négyesre értékelte –, de vajon érvényes-e az utolsó felvonásra a „minden jó, ha a vége jó!” mondás?

Amanda, Elfelejtett Drámakirálynő! Hiányzik a Szex, drog és erőszak: a Brutális szerelmed! Rohadt, mocskos szemétládák! – akár egy 16-os karikával illetett moziból is származhatna e pár mondat, ami valójában a Green Day ¡Uno!, ¡Dos!, ¡Tré! trilógia utolsó részének legkiemelkedőbb dalcímeit összegzi. Az előző két fejezettel ellentétben ezúttal a 12 dalos album felét teszik ki a többé-kevésbé működő nóták, ráadásul ezeket bizony a fanatikus punk-rajongók nem feltétlenül találják majd mind ütősnek.

Itt van mindjárt a Green Day-től szokatlan hangzású, fúvósokkal megtámogatott nyitódal, a Brutal Love, melynek érdekessége, hogy a hatvanas évekből való Sam Cooke-nótára, a Bring It On Home To Me-re épít, de talán még ennél is meglepőbb a minden korábbi daluknál visszafogottabb, vonósokkal és domináns zongorajátékkal kísért záródarab, a The Forgotten. A harmadik nyerő kakukktojás a gitárpengetős, tábortűznél énekelhető Drama Queen, mely minden egyszerűsége ellenére is képes belopnia magát a ember fülébe-szívébe.

Persze pengébb punk-patronokból is akad, elég csak a műfajra jellemző rövid játékidőt megkétszerező-háromszorozó, hat és félperces, érezhetően egy jó és egy gyenge közepes tételből összegyúrt, részint drukkerindulónak is beillő, picit Bizet Carmenjére hajazó Dirty Rotten Bastards-ra gondolni, melynek ugyan a refrén-szövegét némi lalázással elsunnyogták, de pogózás közben mindez kit érdekel?!

A klasszikus punk-recepthez némi sláger-esszenciát csepegtetve született meg a Missing You és a Sex, Drugs & Violence. Míg utóbbinál jól hallható, hogy a Green Day saját zenei múltjából merített ihletet, addig az X-Kid, az A Little Boy Named Train vagy a 99 Revolutions kapcsán ugyanezt plusz fantázia nélkül tapasztalhatjuk.

Címében az Összetört álmok sétányát idézi a mindössze gitártémájában hatásos Nyolcadik sugárúti szerenád, a Walk Away viszont még ennyire sem emlékezetes. Az előző korongon erőteljesebben felfedezhető hatvanas évek-hatással operáló Amandában azonban van potenciál.

Billie Joe Armstrong, Mike Dirnt, Tré Cool, no meg a Green Day-t színpadon kísérőből állandó taggá vált Jason White végül csak megalkotta a saját trilógiáját, melynek részei a tervekkel ellentétben végül alig egy hónapos szünetekkel, még az idén napvilágot láttak. A 37 dalból álló pakk kapcsán elmondató, összességében jó munkát végeztek, ugyanakkor az ¡Uno!, ¡Dos!, ¡Tré! utolsó része bizony a leggyengébb darab. De még így is egy erős hármast érdemel.

Tracklista:

1. Brutal Love

2. Missing You

3. 8th Avenue Serenade

4. Drama Queen

5. X-Kid

6. Sex, Drugs & Violence

7. A Little Boy Named Train

8. Amanda

9. Walk Away

10. Dirty Rotten Bastards

11. 99 Revolutions