Lemezajánlók

Coldplay: Live 2012 /CD+DVD/ (EMI)

Ha láttad is a Coldplay 2003 koncertfilmjét, akkor sem tudod elképzelni ezt a varázslatot! A 2012. december 31-én, New Yorkban véget érő Mylo Xyloto turné számos eddigi állomásán rögzített káprázatos pillanatot tálalja e mozi, olyan erős dallistával és látvánnyal, hogy garantáltan leesik majd az állad! A tesztanyag DVD mellé pakolt koncert-CD meg csak hab a tortán.

Paul Dugdale rendező hűségesen követte Chris Martint, Jonny Bucklandet, Guy Berrymant és Will Championt, azaz a Coldplay-t Mylo Xyloto turnéján, s bár a Live 2012 című koncertfilm gerincét a párizsi Stade de France-ban rögzítették, de egy-egy dal erejéig a madridi és a montreali stadionfellépésekre, a Glastonbury-i szabadtéri show-ra és a párizsi La Cigalle-ban tartott klub-buliba is bepillanthatunk.

A Mylo Xyloto és a Live 2012 színes, tarkabarka látványvilága egy csapásra életre kel a térhatásúnak tűnő menükép láttán, miközben a Hurts Like Heaven taktusai késztetik az embert gyors hang- és feliratválasztásra, valamint műsorindításra. Sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS 5.1-es hangsávok közül választhatunk, a feliratok között pedig angol, francia, német, spanyol, olasz és portugál jelentik a kínálatot, ám az igazi csúcs, hogy a két angol lehetőség között megtaláljuk a dalok feliratát is! Aztán jöhet a menet!

Referenciaértékű kép és hang adja vissza azt a szédületes hangulatot és energiát, ami a Coldplay Mylo Xyloto turnéját jellemzi: a fluoreszkáló színek, graffitik összevissza tengere nem csak a hangszereken és a lézer-, valamint fénytechnikán köszön vissza, de a belépő mellé osztogatott világító színes karszalagok tengerén is nyomot hagy. A dallista kőkeményen a Mylo Xyloto albumra támaszkodik, a címadó nyitányt a koncerten is a nagylemez második (csúcs)tétele, a Hurts Like Heaven követi. Az erőteljes színeket vizuális utómunka során a képre varázsolt feliratok, minták egészítik ki. A tarka lézercsóvák, tűzijáték-rakéták, bámulatos kameramozgás és a tempóhoz alkalmazkodó feszes vágás pedig az első sornál is jobb nézőpozícióba emeli a szemlélőt. A 2011-es kulcsdalt a 2002-es Grammy-díjas In My Place követi, s a nyitányban elsütött pirotechnikát ezerszínű, levélformájú konfetti-eső váltja fel, miközben Chris Martin kifutón tett lassított ugrása fokozza a látványos tálalást.

Majd jön a hidegzuhany: a műsort öt, fekete-fehérbe hajló közjáték tarkítja, melyben minden tag elmondhatja személyes élményeit, tapasztalatait a turnéról, slusszpoénként pedig az általuk kiemelt egyéni élmények is életre kelnek legyen szó a Glastonbury Fesztiválról vagy az egykori kabaré, az alig ezer férőhelyes La Cigale-ról, no meg olyan dalokról, mint a Charlie Brown... (Elsőre zavaró, de aztán meg lehet szokni a kreatív módon tálalt intermezzókat, ám aki nem tud velük megbékélni, az az ügyes trackelésnek köszönhetően nyugodtan át is ugorhatja mind.)

A Major Minus koncertanyaga Madridban indul, ám Párizsban ér véget, a Yellow alatt sárga és sárgásvörös színvilág dominál, a 2008-as, kislemezen arany fokozatot elért Violet Hill meg jól példázza: a Coldplay nem csak 30 ezer, de ezer néző előtt is fergeteges bulira képes.

A God Put A Smile Upon Your Face már ismét a párizsi stadionba repít, ahol a Princess of China-t a lemezen is hallható Rihannával közösen adják elő a fiúk: külön jó pont jár azért, hogy a barbadosi bombanő nem felvételről a kivetítőn, hanem vendégművészként valóban a színpadon jelenik meg.

A legutóbb kislemezen is megjelent Up In Flames klipszerű módon elevenedik meg: fekete-fehér és színes, valamint utcai, illetve koncertképek váltják egymást, miközben szól a csodaszép szerzemény. A Grammy-vel jutalmazott, egy szál zongorával játszott felvezetőt kapó Viva La Vida a Glastonbury Fesztiválról került a programba, s a mozi egyik legnagyszerűbb felvétele…

Míg az új album két rafináltan fülbemászó tételét, a Charlie Brownt és a Paradise-t ismét Párizsban rögzítették, az utóbbi dal után a színpadról a nézőtérre szökő zenekart már Montrealban találjuk, ahol 8 mm-es kézikamerák kereszttüzében adják elő az Us Against The World-öt, melynek előadását Chris Martin kezdi, s fokozatosan csatlakoznak hozzá a többiek.

2003-ban a Grammy díjkiosztón az Év felvételének választott Clocks is Kanada második legnagyobb városából szól. Majd irány ismét Párizs: az X&Y című albumot egyedüliként képviselő Fix You még egy utolsó közös éneklésre ad lehetőséget, hogy aztán a minden jó, ha a vége (is) jó mottóval a pörgős Every Teardrop is A Waterfall valódi partihelyszínné és fénypont-tengerré varázsolja a gigantikus stadiont… A stadiont, ahonnan a közönség vastapsát meghajolva fogadó banda pillanatok alatt eltűnik, elrepül – legalábbis ez derül ki a kelleténél hosszabbra hagyott koncertfilm lezárásból.

A DVD extra szekciójában két további koncertfelvételt kapunk (Don’t Let It Break Your Heart, The Scientist), igaz, mindössze sztereó hanggal, de legalább a dalfeliratokat nem spórolták le róluk. Ja, meg szerepel még egy fotóalbum is, de ez nem sok pluszt jelent. Nem úgy a 15 tételes ráadás CD (a koncertfilm dalai közül egyedül a Violet Hill maradt le róla, pedig az is felfért volna a 66 perces lemezre, de ne legyünk telhetetlenek), ami azon túl, hogy felér egy Best of Coldplay Live-val, hihetetlenül jól, tisztán és szépen szól.

Valódi varázslatot kapunk, jogos, hogy Paul Ducdale rendező munkáját külföldön mozikban is vetítették. Brutálisan hatásos látvány, bámulatos profi és nézőszög-beállítások, tűéles kép, ügyes utómunka, kristálytiszta, két- és sokcsatornás hang adja meg az exkluzív és magával ragadó koncertélményt. A DVD-formátumban rejlő potenciál maximális kiaknázása, valódi tesztanyag a Coldplay Live 2012 DVD, az érte járó ötös osztályzatra pedig a 15 dalos ráadás koncert-CD teszi fel a csillagot.

Tracklista:

DVD

1. Intro

2. Mylo Xyloto

3. Hurts Like Heaven

4. In My Place

5. Intermission 1.

6. Major Minus

7. Yellow

8. Intermission 2.

9. Violet Hill

10. God Put A Smile Upon Your Face