Az 1997-es Homework hatásos bemutatkozás volt a Da Funkkal meg az Around The Worlddel, a csúcsot azonban a 2001-es Discovery jelentette az Aerodynamic-kal, a Harder, Better, Faster, Strongerrel és persze a One More Time-mal. Utóbbi sláger több országban is aranykislemezzé vált, a Daft Punk nevét pedig egy csapásra megtanulták a klubarcok és a könnyűzenei rádiók hallgatói is. Bár a folytatásra szintén négy évet kellett várni, a 2005-ös Human After All nem váltotta be a Daft Punkhoz fűzött reményeket, a lemez felvételei sokkal inkább a két, sisak mögé rejtőző zenész, Guy-Manuel de Homem-Christo és Thomas Bangalter, mintsem a formációt slágerei alapján megkedvelő tömegek igényeit elégítették ki. Újabb négy év telt el, de a menetrendszerűen várható folytatás nem futott be, a formációt leírók pedig nem jöttek lázba a hírtől, miszerint a Daft Punk írja a 2010-es Tron: Örökség című mozifilm zenéjét. Majd jöttek a hírek, hogy olyan művészekkel dolgozik a két, futurista sisak mögé rejtőző zeneguru, mint a Chic-ből ismert funky-legenda, Nile Rodgers, meg a diszkóproducer, Giorgio Moroder. Aztán áprilisban hódító útjára indult a Get Lucky című nóta, amiben nem csak a veterán gitáros-dalszerző Nile Rodgers, de az énekes Pharrell Williams is aktív szerepet vállalt. A sikerdal a 15. helyen nyitott a MAHASZ Rádiós Top 40 játszási listáján, két héttel később, május elején pedig megszerezte a vezetést, mi több, bő egy hónapon át sikeresen megőrizte az első helyet…

A dal közel harminc ország slágerlistáján tarolt, akárcsak a Daft Punk visszatérő albuma, mely Magyarországon is első helyen nyitott a megjelenés hetében.

S hogy mi lesz a folytatás? Bár a lemez tokjára került matrica a Lose Yourself To Dance-t emeli ki, melyben szintén Pharrell Williams énekel, a lemezindító, szintén a hetvenes-nyolcvanas évek funky-világát megidéző, hangtorzítós Give Life Back To Music volna a telitalálatos folytatás. A Giorgio By Moroder ügyes és merész tisztelgés a diszkóproducer, Giorgio Moroder előtt: a kilencperces produkció a 73 esztendős főszereplő kétperces megszólalásával indul, mely egy (túlságosan) hosszú, összességében mégis hatásos, improvizációs megoldásoktól sem mentes, a korábbi toplemez, a Discovery zenei világát idéző instrumentális Daft Punk-megoldásba kúszik át, s még egyszer teret ad a nagy Giorgiónak.

Nem várt nyugalmat kínál a The Game of Love, bár a torzított énekhang némileg ront az összhatáson, s a lemezen való pozicionálás sem szerencsés, összességében mégis a kellemes kategóriába sorolható e dal. Akárcsak a Within, melyre szinte szóról szóra érvényesek a fentiek, azt leszámítva, hogy utóbbi esetében jobban passzol az alaphoz a módosított ének. Az Instant Crush monoton és unalmas verzéjén sokat dob a fülbemászóan hatásos refrén, a Lose Yourself To Dance pedig úgy Bootsy Collins-os, hogy a fickó nem is vett részt benne…

Bizarr kísérlet a Paul Williams-szel rögzített Touch, melyben David Bowie énekstílusa ad randevút a musicalnek, az ős szintetizátor-korszaknak és a sci-fi filmzenének, némi space discóval nyakon öntve. S bár a végeredmény időnként kétségtelenül jobb, mint amilyennek hangzik, azért ez nem az a dolgozat, amit ebben a formában kellett volna felpakolni. Sőt.

A Get Lucky titka, hogy jókor durrant: olyan nagy varázslat persze közel sincs benne, mint a Chic Le Freak-jében vagy az Earth, Wind & Fire Boogie Wonderlandjében, de végre valami, ami Pitbull nélkül is tarol.

Ha a Beyondig eljut az ember, akkor már érzi: ezen a lemezen bizony túl sok a hangtorzításból, míg a Café del Mart megreformáló Motherboard a középtájon beiktatott, teljesen felesleges kísérletezéssel kezdi ki a hallgatót. Menti a helyzetet a Todd Edwards-szal felvett Fragments of Time, a Panda Bearrel tető alá hozott titkos favorit, a Doin’ It Right pedig azt bizonyítja, hogy minden jó, ha a vége jó. (Merthogy a Contact című instrumentális zárótétel túl jó ahhoz, hogy el ne rontsák, és bizony a végére sajnos elviselhetetlenül idegesítővé fokozzák benne az elektronikai effektezést…)

Éljen a funky, és köszönet a Daft Punknak, hogy megszeretteti a mai fiatalokkal ezt az örökifjú zenei műfajt. Azért viszont kár, hogy a párizsi páros időnként a kelleténél is kísérletezőbb, holott az összhatás egyhangú. Ezért kap csak négyest a Random Access Memories.

Tracklista:

1. Give Life Back To Music (közreműködik: Nile Rodgers)

2. The Game of Love

3. Giorgio By Moroder

4. Within

5. Instant Crush (közreműködik: Julian Casablancas)

6. Lose Yourself To Dance (közreműködik: Pharrell Williams)

7. Touch (közreműködik: Paul Williams)

8. Get Lucky (közreműködik: Pharrell Williams és Nile Rodgers)

9. Beyond

10. Motherboard

11. Fragments of Time (közreműködik: Todd Edwards)

12. Doin’ It Right (közreműködik: Panda Bear)

13. Contact (közreműködik: DJ Falcon)

Balajti Péter

2013. 06. 21. 20:30