Olasz mama és ugandai apuka gyermekeként, Németországban született és angolul énekel: ő Lou Bega. A fickó az ezredforduló környékén robbantott Perez Prado Mambo No. 5-jának újragondolásával, ám a gyors sikert viszonylag gyorsan követte a süllyesztő. Hiába jöttek a remek start után olyan nóták, mint az I Got A Girl – kikacsintás Janet (Jackson) és Whitney (Houston) felé –, a Tricky Tricky, a Baby Keep Smiling, a Mambo, Mambo, no meg a Stuart Little kisegér 2-be is bekerült 1+1=2, meg a második album Gentlemanje és a Louis Prima-féle Just A Gigolo/Ain’t Nobody feldolgozása... Bega 2005-ös próbálkozása és 2010-es kísérlete sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, ám 2013-ban végre változás jöhet. Emberünk saját dalok helyett egyszer már bizonyított slágereket vett elő az egyik legszínesebb zenei évtizedből, a nyolcvanas évekből.

A lakodalmas-vurstlis hangszerelés ugyan ki-kilógva a fúvós támogatás alól olcsó hatást kelt, és túl nagy csodákat ne várjunk, hiszen kb. ugyanazt a színvonalat kapjuk, mint Lou Bega tíz évvel ezelőtti debütlemezén, de annyi baj legyen. Nyárra, vízpartra, egy (alkoholmentes) koktél mellé zenei aláfestésnek bizony nem is kell feltétlenül több a jól bevált nóták újragondolásánál!

S hogy mi mindent kapunk? A korongot a KC & The Sunshine Band-féle Give It Up nyitja, amihez klip is készült. Laza, vidám, abszolút szerethető darab, akárcsak a feszes tempójú, Dexys Midnight Runners jegyezte hajdani Come On Eileen felfrissítése. A punnyadni vágyók a Sunshine Reggae-re bólogathatnak, mely nem sokban különbözik az eredetitől, bár Lou hangja jóval mélyebb, mint a Laid Backet alkotó John Guldbergé és Tim Stahlé, a felvétel utolsó harmadába belecsempészett gitárért meg jár a dicséret. Sade Aduval versenyre kelni viszont merész dolog, pláne a Sade egyik legnagyobb slágerével: a Smooth Operator feldolgozás többek számára szentségtörésnek tűnhet…

A sokak által feldolgozott Comancheróban Lou Bega párja Lou Bega párja: Jenieva Jane énekesnő ugyanis nem csak énekhangját, de életét is megosztja az előadóval, s ehhez szerencsére nem valami nyolcvanas évekből való nyálas nótát választottak, hanem egy tingli-tangli italodiszkót. Az Eddy Grant-feldolgozás nem egy nagy varázslat így lemezen, lévén az eredetihez nagyon hasonlóan szól a Gimme Hope Jo’Anna, ugyanakkor érezni rajta, hogy ez az a nóta, ami egy élő bulin egész biztos, hogy nagyot üt.

Amennyire cinkes volt a Sade-dal Lou Begától, legalább annyira hatásos Olivia Newton-John majd’ három évtizedes sikerének leporolása és férfi szólamba átültetése. S hogy mi a helyzet a Pointer Sisters I’m So Excited-jével, amit a Weather Girls is sikerre vitt? Nos, a hangszerelés tuti, de az ének erőltetett, bár a UB40-s Red Red Wine-kísérlettelmég ezt is sikerült alulmúlni. A Vamos A La Playa viszont kislemez-esélyes, ahogy a Karma Chameleon és a Club Tropicana felfrissítésére sem lehet panasz, még a Culture Club- és Wham!-rajongóktól sem. Sőt, az utóbbi kapcsán kijelenthető, még ha túl korán és gyorsan is ér véget: jobb, mint az eredeti! A lemez mégsem e tétellel, hanem egy ráadással: a Don’t Turn Arounddal ér véget, ami elsősorban azoknak okozhat meglepetést, akik eddig úgy tudták, hogy ez eredetileg egy Ace of Base-sláger. Pedig valójában Tina Turneré a dal, bár az Aswad a rocknagyinál nagyobb sikerre vitte, Bega megoldása is nagyon ott van. Sőt!

Kimondhatjuk: Lou Bega új albuma kapcsán megérdemli az esélyt a visszatérésre, – pici jóindulattal – meg is kapja a kitűnő minősítést az A Little Bit 80s. Aztán jöhet a folytatás a Part-Time Loverrel, a You Win Againnel meg a The Only Way Is Uppal!

Tracklista:

1. Give It Up

2. Come On Eileen

3. Sunshine Reggae

4. Smooth Operator

5. Comanchero

6. Gimme Hope Jo’Anna

7. Physical

8. So Excited

9. Vamos A La Playa

10. Red Red Wine

11. Karma Chameleon

12. Club Tropicana

13. Don’t Turn Around

Balajti Péter

2013. 07. 27. 22:13