A The 20/20 Experience – The Complete Experience szembemegy mindazzal, ami a mai trendeket jellemzi, s teszi ezt úgy, hogy a végeredmény mégis abszolút nyerő. Justin Timberlake ugyanis saját stílust teremtve tarol, 2013-as dalai egytől-egyig rekordhosszúságúak, a legrövidebb nóta is négy és félperces, a leghosszabb pedig pont a duplája! Mindezek ellenére unalomnak, egyhangúságnak nyoma sincs.

Míg az első, kísérletezőbb lemez inkább érzelmekkel megtöltve, különféle stílusokat és hangzásokat művészien keverve főként a szívre, addig a hangszerek egy részét effektekre váltó, hangzás tekintetében szikárabb folytatás elsősorban a lábra hat. Vagy olyan, mintha a két zenész-producer megállapodtak volna: a közös munka során az első lemez Timberlake, a második inkább Timbaland elképzeléseit tükrözi. Az utóbbi korong így egyfajta zenei hidat képez a Justified és a FutureSex/LoveSound, valamint a The 20/20 Experience első része között.

Érthető persze, miért kellett a The 20/20 Experience első részének merészebbnek lennie: ezen múlt a visszatérés sikere. Afrika egzotikus, szexualitással túlfűtött világa süt át a Don't Hold The Wallon, elektro, dzsessz, soul és funk keveredik a Strawberry Bubblegumban, énektechnikai kihívás a Tunnel Vision, míg a That Girl a profi hangszerelés iskolapéldája. S akkor még nem esett szó a tüzes Burkina-Faso-i ütemeket funky-futamokkal fokozó Let The Groove Get Inről, a coldplay-es britpopot beatbox-szal fűszerező Mirrors-ról vagy az r'n'b-t cseppnyi szvinggel és gazdag soullal megkínáló Pusher Love Girlről, no meg a csak az USÁ-ban 2,6 millió példányban elkelt, Jay Z-vel rögzített Suit & Tie-ról.

A második rész – akárcsak a filmeknél – hosszabb, több sztárt vonultat fel (Jay Z visszatér, s most már Drake is beszáll a buliba) és magabiztosabb. Itt már a nyitódal, a Gimme What I Don't Know (I Want) is kluborientált és rádióbarát, s míg az azt követő kilencperces True Bloodot inkább a táncos szórakozóhelyek, addig a Cabaret című tételt az éter meghódítására "tervezték". A klipesített TKO ütős, ha nem is kiütős, a Take Me Back The Night pedig tagadhatatlanul Michael Jackson korai korszakát idézi.
Hamisítatlan, toplistára való, mintha-már-hallottuk-volna-típusú Timbaland-cucc a Murder, a blues-os, folkos Drink You Away viszont, ha nem is feltétlenül kellemes, de meglepetés. Pont, mint a lemezt hivatalosan záró, kissé karácsonyi hangulatú, egyébként kifejezetten jó Not A Bad Thinget alig harminc másodperccel később követő, teljes egészében Justin Timberlake szerzemény, a Pair of Wings.

Hatásos viszont az énekhang-torzítós rock-blues-os az Only When I Walk Away, a másik végletként felfogható, vokálos líra, a You Got It On, az Amnesia pedig pont olyan, mintha a készítők menet közben újra meg újra elfelejtették volna, milyen dalt is akartak eredetileg: vonósokkal kezdődik, r'n'b-be fordul, hogy aztán lassú dalként érjen véget...

Így kell ezt csinálni! Bár a csomag vizuális megoldásai bármilyen hatásosak is, érthetetlen, hogy a pakk hátulján miért a csomagolófóliára került a dallista, ami csak a kicsomagolásig buli. Szintén kár, hogy a művészi fotók kiszorították a dalszövegeket a kiadványhoz járó füzetből... Ja, hogy a két lemezből álló hanganyag milyen? Az bizony ötös!

Tracklista:
1. CD
1. Pusher Love Girl
2. Suit & Tie (közreműködik: Jay Z)
3. Don't Hold The Wall
4. Strawberry Bubblegum
5. Tunnel Vision
6. Spaceship Coupe
7. That Girl
8. Let The Groove Get In
9. Mirrors
10. Blue Ocean Floor

2. CD
1. Gimme What I Don't Know (I Want)
2. True Blood
3. Cabaret (közreműködik: Drake)
4. TKO
5. Take Back The Night
6. Murder (közreműködik: Jay Z)
7. Drink You Away
8. You Got It On
9. Amnesia
10. Only When I Walk Away
11. Not A Bad Thing
Rejtett dal:
Pair of Wings

Balajti Péter

2013. 11. 22. 1:14