A zenészek szekere elsősorban saját szorgalmuknak köszönhetően indult be az anyaországban, azóta egymást követik a sikerek: 2010 áprilisában megnyerték a Bandák Csatája tehetségkutató versenyt, ahol hatvanhat zenekar közül bizonyultak a legjobbnak, turnéztak többek közt a Tankcsapdával, a Junkiesszal és a Roaddal.

A Phoenix a 2007-es Tisztán láss című nagylemezzel vált ismertté, céltudatos kvartettként. A második, 2010-es, rockos és metálba hajló dalokat tartalmazó Zárva – Szabadon című albumra ugyan a megfelelni akarás rányomta a bélyegét, de még így is jócskán felülmúlja a szlovákiai magyar zenei közeget.

A jelenleg trióként működő, Puss Tamás énekes-basszusgitáros, Kálmán Ákos gitáros és Lépes Ferenc dobos alkotta együttes a harmadik, Nincs ellenszer című CD-jén túllépett a bizonytalanságokon, és kilépett az eddigi korlátai közül. Az előző nagylemezzel összevetve a zene metálosabb, kidolgozottabb, ütős, slágeres, a szövegben kevesebb a közhely. Tamás hangja sokat változott, érettebb lett, leesik az ember álla, amikor felcsendül az Intro utáni, roados utánérzésű Rajtad a választás című szerzemény. A példaképek hatása többször visszaköszön, de nem zavaróan. Az album két beharangozója, a klipesített Laza nyári dal és a Hangfalakból fülbemászó, bizonyára a koncertek kedvencei lesznek. Jók a komolyabb üzenetet tartalmazó szerzemények is, a Rajtad a választás és a Toronyhiba, a zongorás Bújj hozzám cíművel pedig a zenekar eddig nem ismert, lírai oldalát mutatja meg. Egyedül a záró dal, a lokálpatriotizmusról szóló Maradok hallatán lehet hiányérzetünk, nem sikerült tökéletesen kivitelezni az ötletet, de nyilván nem könnyű olyan zeneszámot összehozni, amelyben hét felvidéki együttes énekes-zenészei próbálnak helytállni, még ha rockerek is mindannyian. (Új Szó)

Puha József

2013. 12. 02. 21:39