Lemezajánlók

Pharrell Williams: GIRL (Sony Music)

Meglepetésdal és -művészek egyaránt szerepelnek Pharrell Williams új szólóalbumán, amit röpke nyolc évvel a debütlemeze után készített el. Igaz, a köztes időben remixmesteként, producerként és vendégművészként hajszolta a munkát – utóbbi két pozícióban összesen hét Grammyt gyűjtve be.

Addig énekelte a zenész: Happy, azaz boldog, hogy a betétdal nem csak a Gru 2. nézőinek csalt mosolyt az arcára, de a fél világnak meg persze önmagának is. A sláger szinte minden sikerlistán tarolt, rajongói videók tömege készült hozzá, s naná, hogy nem csak a filmzene lemezre, de Pharrell Williams második sorlemezére is felkerült. A felvétel egyébként kiváló példa arra, hogy ha elég sokat játszanak egy dalt, s olyan masszív marketing-támogatást kap, mint a 2013-as év egyik legjobban várt számítógép-animációs filmje, amiben felcsendült, meg a világ első 24 órás videóklipje, abból kedvenc lehet. Annak ellenére, hogy a jól működő taps-ritmuson túl semmi átütő nincs benne...

A korong mind a tíz tételét jegyző, hangszerelő és a produceri teendőket is ellátó énekes azonban nem ezzel a tétellel indít, hanem a korong legjobbjával, a Marilyn Monroe-val, melynek vonós részét a filmzene-mester, Hans Zimmer hangszerelte, a vokált pedig Kelly Osbourne hozza. Más kérdés, hogy Justin Timberlake kétrészes The 20/20 – Experience albumának funkos–r'n'b-s hangulatát, no meg profizmusát idézi. Nagyon. Furcsa is, hogy az egykori 'N Sync-srác nem ebben, hanem a Brand New című, fúvósokkal operáló energikus szerzeményben vendégszerepel, melyben egy bizonyos Timbaland nyomja a szájdobot, azaz a beatboxot...

A Hunter rafinált funky-alapja és pofonegyszerű refrénje is a valahonnan ismerős-kategóriába tartozik, ellenben a Gush hiába operál Stevie Wonderre és JustinTimberlake-re emlékeztető megoldásokkal – nem működik. Ráadásul akad még ezen kívül tévedés: a lemezt záró It Girl például kifejezetten idegesítő.

Bezzeg a Come Get It Bae! A dögmeleg dél múlt századi fekete zenéjéből merítő, monoton, ám erőteljes ritmusú nótában van valami bizsergető, ami megmagyarázhatatlanul működőképessé teszi. Nem, nem Miley Cyrus vokálja, akinek neve ugyanúgy nem szerepel a hátsó borítón, ahogy hangtorzítós Gust of Wind című funky-t feldobó Daft Punk sem. A francia duó egyébként korrekten viszonozta Pharrell Williams tavalyi segítségét, hiszen az énekes 2013 egyik legnagyobb slágerében, a Get Lucky-ban (meg a kevésbé ütős Lose Yourself To Dance-ben) dolgozott együtt Guy-Manuel de Homem-Christóval és Thomas Bangalterrel. Szintén dicséretet érdemel az afrikai kórussal és dobokkal-hangszerekkel színesített, kifejezetten kellemes Lost Queen, ami a Freq című meglepetésdalba úszik át – merthogy erről a jól induló, de aztán középtávon rinyálóba átforduló lassú és összességében felesleges szerzeményről is mélyen hallgat a lemezborító. Alicia Keys-ről viszont nem feledkezik meg: a Know Who You Are című reggae-duett érdekessége, hogy énektémája inkább az énekesnőnek áll jól, mint a szerzőnek. Persze attól még működik.

Pharell Williams GIRL című albuma az alkotó tehetségével Justin Timberlake tavalyi lemezeinek merészségét és gazdag hangszerfelhozatalával színes zenei világát idézi, ám kénytelen annak árnyékában maradni. Ebben pedig közrejátszik Pharrell szerényebb énekhangja is, amivel nem kellene annyira bátran kísérleteznie, ahogy kollégája teszi! Négyes, kétszer aláhúzva.

Tracklista:
1. Marilyn Monroe (közreműködik: Kelly Osbourne)
2. Brand New (duett Justin Timberlake-kel, Beatbox: Timbaland)
3. Hunter
4. Gush
5. Happy (a Gru 2-ből)
6. Come Get It Bae (közreműködik: Miley Cyrus)
7. Gust of Wind (közreműködik: Daft Punk)
8. Lost Queen/Freq (közreműködik: JoJo)
9. Know Who You Are (duett Alicia Keys-szel)
10. It Girl