Aztán már csak azért kutattam újak után, mert szerettem volna legalább egyet találni, amely túlszárnyalja az eredetijét. Néhány kiváló énekesnő (pl. Cserháti Zsuzsa) is repertoárjára tűzött belőlük. Jobbra azonban nem leltem. Miért? Mert még a jó átdolgozásokból is hiányzik egyvalami. Egy fontos hozzávaló: a lélek. Karády Katalin dalait lehetetlenség hozzá méltóan előadni. Ahhoz kellenének azok az érzések, amelyeket csak ő érezhetett, azok a gondolatok, amelyek az ő fejében kavarogtak, valamint az a megfoghatatlan és leírhatatlan miliő, amelyben élt.

Tavaly év végén újabb válogatáslemez jelent meg a kőbányai lányból a második világháború előtti öt-hat év legfoglalkoztatottabb magyar színésznőjévé váló, majd az országot elhagyó, és New Yorkban kalapszalont vezető legenda huszonnégy dalával, örökzöld slágerével. A CD a legismertebbeket köti csokorba, a Halálos tavasztól a Gyűlölöm a vadvirágos réten át a legnagyobb slágerig, a Hamvadó cigarettavégig. A dalok hallatán az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy aprólékosan megismerje a színész-énekesnőt. Az a titokzatosság árad belőlük, amely pályafutását és magánéletét is körül lengi. És ezt fokozza, hogy a kort, amelyben élt, mi már csak filmekből, könyvekből ismerhetjük.

A Ne kérdezd, ki voltam című album kiváló gyűjtemény. A rajongóknak és Karádyt csak most felfedezni kívánóknak egyaránt ajánlott. (Új Szó)

Puha József

2014. 06. 22. 22:25