Ez idén egy híján negyven esztendős angol zenész, gitáros, billentyűs, lemezlovasról hamar kiderült, hogy tud valamit. 2003-as debütáló korongján már olyan művészek vendégeskedtek, mint Sean Paul, Nate Dogg, Mos Def vagy Jack White, második sorlemezére „jegyet váltott” Amy Winehouse, Robbie Williams, a Kasabian és Lilly Allen is, harmadik albumán pedig többek közt Boy George és a Duran Duran-ból ismert Simon LeBon erősítette a szereplőgárdát.

A nemzetközi sikerhez azonban mindez kevésnek bizonyult: a nagy áttörést a művész 2015-ös albuma, az Uptown Special., s rajta a Bruno Mars-szal rögzített Uptown Funk. A hetvenes évek végét és a nyolcvanas évek elejét idéző funk-fergeteg egy sor slágerlistát meghódított a világon. Tarolt az USÁ-ban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Magyarországon is. Hazánkban a MAHASZ Top 40-es Rádiós játszási listán február elején szerezte meg a vezető pozíciót, s bő két hónap elteltével sem engedte azt át más felvételnek...

Ráadásul az új album véletlenül sem egyslágeres produkció, még akkor sem, ha háromszor is helyet kap rajta ugyanaz a szerzemény – a Stevie Wonder harmonikajátékával gazdagított, s az ő zenei világát idéző, lemezt indító Uptown's First Finale és a korongzáró Crack In The Pearl Part II., no meg a középtájon felcsendülő Crack In The Pearl ugyanaz a melódia, némileg más szöveggel és hangszereléssel.

Van itt mindenféle zenei hatás a múltból, melyet az akkor már élők jó eséllyel örömmel fogadnak, napjaink fiataljait pedig úgy varázsolhatják el, mint a hetvenes évek lázadói ifjait. A jól felépített anyag keretes szerkezetéről már esett szó, az álomból finoman ébresztő nyitányt Santanára emlékeztető latinos blues-rock követi, esélyt adva a hallgatónak, hogy magához térjen. Merthogy a Mystikallal felvett folytatás egy feszes funk: a Feel Right James Brown-t idézi, hogy aztán a Kool & The Gang stílusában fogant, a rádiók által agyonjátszott Uptown Funk és Bruno Mars diktálja az ütemet. Lassítani azonban továbbra sem enged Mark Ronson, a Can't Lose moroderes funky-diszkóval csalja elő az ember lábából a bugit...

 A tempóváltást ügyesen teremti meg a Daffodils, hiszen a menetelős ütemhez társuló basszusgitár funkyja kissé pszichedelikus énektémát kap Kevin Parkertől, melyet egy improvizációs elektromos gitárbetét is színesít, analóg szintivel megbolondítva. A kísérletezős darabot a felvezetőben már megidézett Prince-re emlékeztető Crack In The Pearl követi, hogy aztán nyitányában a Steppenwolf-féle Born To Be Wild-hangulatot elevenítse meg az In Case of Fire, mely a lemez leggyengébb darabja. A Leaving Los Feliz beszívott, torzítós blues-rockjából az Andrew Wyatt hangjával megtámogatott Heavy And Rolling emeli ki a hallgatót, hogy aztán szintén az ő énekével kísért lemezzáró, az eredetinél feszesebb tempójú Crack In The Pearl Part II. bizonyítsa: minden jó, ha a vége jó.

Mark Ronson korongja izgalmas anyag: egyszerre újítás és főhajtás, egyediség és ismétlés, trenddiktálás és múltidézés – nagyon magas fokon. Cseppnyi jóindulattal ugyan, de megvan az öt alá.

Tracklista:
1. Uptown's First Finale (közreműködik: Stevie Wonder & Andrew Wyatt)
2. Summer Breaking (közreműködik: Kevin Parker)
3. Feel Right (közreműködik: Mystikal)
4. Uptown Funk (közreműködik: Bruno Mars)
5. I Can't Lose (közreműködik: Keyone Starr)
6. Daffodils (közreműködik: Kevin Parker)
7. Crack In The Pearl (közreműködik: Andrew Wyatt)
8. In Case of Fire (közreműködik: Jeff Bhasker)
9. Leaving Los Feliz (közreműködik: Kevin Parker)
10. Heavy And Rolling (közreműködik: Andrew Wyatt)
11. Crack In The Pearl Part II. (közreműködik: Stevie Wonder & Andrew Wyatt)

Balajti Péter

2015. 04. 18. 13:45