Az együttes negyedik stúdiólemezének címét, a Beatles albuma, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band és a Green Day slágere, a Boulevard of Broken Dreams ihlette, azok címeinek a keresztezéséből született, amivel a zenészek arra utalnak, hogy ezúttal többet kísérleteztek, mint a korábbi CD-iken. Paddy eredetileg szólólemezt akart készíteni, de amikor megmutatta társainak a dalkezdeményeit, gyorsan azonosultak velük.

A kocsmapunkban újat kitalálni nem lehet. A populáris és mindvégig erős Lonely Hearts’ Boulevard mégis kellően változatos, újító album, annak köszönhetően, hogy kikacsingat a műfajból. A frontember az utóbbi időben sok newfolkot (Mumford & Sons, The Lumineers, Passenger) hallgatott, s ez hatással volt a munkájára. A tipikusan punkos szerzemények (Keep the Devil Down in the Hole, Drunker Than You) mellett lírai dalok (Sleeping with the Winter, Blue Eyes, Without You – I Don’t Wanna Dance) és olyan gyöngyszemek is szerepelnek a lemezen, mint például a revüs My Sharona, amely telitalálat. Mind-mind szerethető valamiért. Az angol nyelvű szövegek sötét hangulatúak, fájdalommal, magánnyal, küzdelemmel és kétségekkel teliek.

Néhány éve az Ocho Macho frontembere, Kirchknopf Gergő egy interjúban agyondicsérte Paddyéket, és felrótta a médiának, hogy miközben a zenekar külföldön teltházas koncerteket ad, odahaza rövidhír is csak nagyritkán jelenik meg róla, kevés a lehetőség arra, hogy a közönség megismerje, megszeresse a zenéjét. Időközben változott a helyzet, Paddy és patkányai a körünkben is egyre népszerűbbek. (A Lonely Hearts’ Boulevard a hazai albumeladási lista élén landolt.) És egyre jobbak.

Puha József

2016. 06. 11. 10:49