A By The Way címadó és nyitódalban tökéletesen összefoglalták, amiről ez a zene szól: vad basszus-szekció, vokálok, helyenként rappelős énektémák, fogós refrénnel. Jó választás volt címadó dalnak, az egyik kedvencem a lemezről. A szokásos dalok mellett a Cabron című szerzeményben latinos vonulat húzódik meg, ami érdekes a Chilitől, véleményem szerint ez lehet a következő slágerdal. Az újonan beszőtt különböző zenei elemek érdekesen színesítik a lemezt, mégis másodpercek alatt felismerhető hogy milyen csapat is szól a lejátszóban. A Tear című dalban fúvósokat, akusztikus gitárszólót hallunk, ami szintén szokatlan elem tőlük. Több a lassú téma az előző lemezekhez képest, persze a zenekar is öregszik, vagy csak egyszerűen ilyen hangulatban voltak a srácok, ezt nem lehet tudni. Anthony jellegzetesen, kissé hamiskás hangja még mindig a régi, és talán Flea basszus munkája mellett ez teszi annyira egyedivé a Red Hot Chili Peppers zenéjét. Minden régi és új rajongónak egyaránt ajánlott a By The Way. A Californication világát méltóan követi, ugyanakkor sok újdonságot és régi vonásokat is felfedezni benne. A RHCP továbbra is jó úton halad, örökzöld, meghatározó bandává nőtte ki magát, akiknek minden irányzat mellett méltó helyük lesz a zenei palettán.

Gab

2002. 07. 09.