Mire nem jó egy zenei tehetségkutató? Az amerikai X-Faktorban külön-külön alulmaradó indulókból (Dinah Jane, Lauren Jauregui, Normani Kordei, Camila Cabello, Ally Brooke) toborzott formáció – egységben az erő-jeligével és – Fifth Harmony néven 2015 elején jelentette meg bemutatkozó albumát, melyről csak a harmadik kislemez durrant, ám az óriásit szólt. Így pedig a feladat is adottá vált a napokban megjelent második nagylemez kapcsán: legalább akkora sikert kell elérni, mint amit a Worth It! Produkált.

Bár a lányok és a Stargate dalszerző-producerduó maradtak, a háttérben tevékenykedő, kulcsfontosságú zeneguruk terén komoly változás történt. Kikerült a csapatból a P!nkkel, Ke$hával, Jennifer Lopezzel, Shakirával és Britney Spears-szel is dolgozó Lukasz Gottwald, a helyére viszont bekerült egy másik nagyágyú, a Maroon5 és Taio Cruz sikerei körül bábáskodó Benny Blanco, no meg új segítőtársként, ráadásul rögtön két dal erejéig csatlakozott a produkcióhoz az új norvég kedvenc, Kygo.

A lemez indítása parádés: a That's My Girl ugyanis hoz egy kicsit abból a funkos-fúvós vonalból, ami a Worth It! erőssége, de épp csak emlékeztetőül, miközben erőteljes szinti-támogatással dübörög a refrén. Kislemezre kívánkozó munka, melyet lehet, idővel tényleg bevetnek, ahogy a korong második, középtempós tételével tették: a szövegmondó Ty Dolla $ign-nal feldobott Work From Home több országban is megelőzte a Fifth Harmony etalonját, sőt, Új-Zélandon listavezető lett, ráadásul a klipjét négy hónap alatt hatszázmilliónál is többször nézték meg a YouTube-on. (Miheztartás végett: a Worth It! egy év alatt ugrotta meg a 950 milliós határt...)

Ugyanakkor, úgy tűnik, egyelőre a vendégművészekkel rögzített nótákra fókuszálnak a szakemberek, hiszen másodikként a Fetty Wappal rögzített All In My Head (Flex) reggae került digitális kislemezre, s ha valóban ez a trend, akkor a folytatást a Missy Elliottal megbolondított Not That Kinda Girl jelentheti. Reméljük nem így lesz, lévén az egy kifejezetten idegesítő nóta, s gyakorlatilag a lemez összes többi dala nyerőbb lehetne nála. Például nyár végi, kora őszi megjelenésű kislemezre kívánkozik a Write Me On című, akusztikus alapokat finom elektronikával és szintetizátorral feldobó szerzemény, melyen tökéletesen érződik Kygo jelenléte. Ahogy a Squeeze-t is dicséret illeti, bár a fő motívumnak szánt rész jobban hangozhat hangszeren, mint énekelve, mert ahogy a végeredmény mutatja: nem nagyon lehet rá jól szöveget írni.

A Gonna Get Better szintén egy versenyképes, fülbemászós, középtempós dolgozat, kár, hogy a közepére beszúrtak egy „jejejés” részt, ami sajnos ront az összképen. Apropó hiba! Merész kísérletnek lehetünk fültanúi az I Lied során, melybe feltételezhetően trombitás funk-futamokat szántak, ám azok végül furcsa szintetizátoron előcsalt hangszínben csendülnek fel, így a végeredmény a tervezetthez képest pont ellentétes hatást ér el, s bizony a Scared On Happy-be is jutott egy olyan hangzás-megoldás, ami kifejezetten bántja az ember fülét. Ugyanakkor a szintén klubokat célzó The Life-ra nem lehet panasz, legalább olyan energiával bír, ahogy Britney Spears Till The World Ends című egykori sikere.

Apróbb, mégsem elhanyagolható hibák kísérik a Fifth Harmony 7/27 című lemezének anyagát, amik bizony nem csak az összképet rontják, de a végső osztályzatot is. Kygo két nótája és némi jóindulat menti meg a korongot a közepes minősítéstől, de így is csak egy nagyon gyenge négyes jár ezért az albumért.

Tracklista:
1. That's My Girl
2. Work From Home (feat.: Ty Dolla $ign)
3. The Life
4. Write Me On
5. I Lied
6. All In My Head (Flex) /feat.: Fetty Wap/
7. Squeeze
8. Gonna Get Better
9. Scared On Happy
10. Not That Kinda Girl (Ft. Missy Elliot)

Balajti Péter

2016. 07. 07. 2:04